Már akkor sejtettem, hogy különleges helyre érkeztem, amikor szállásadónk, Ante – egy angolul tökéletesen beszélő, harmincas fiatalember -, aki amúgy látszólag nem is érdeklődik különösebben a futball iránt, amikor megtudta, hogy a csütörtöki Horvátország-Magyarország Európa-bajnoki selejtezőre érkeztünk tudósítani, csak úgy balkézről odalökte: „És azt tudjátok, hogy a válogatottunkban Kalinic kapus, valamint a milanos Ante Rebic és Ivan Perisic a Bayernből tősgyökeres spliti?”
Nem, nem tudtuk, illetve talán maximum Rebicről tudtuk. (Amúgy Zlatko Dalic szövetségi kapitány is spliti, ő forszírozta, hogy a horvát-magyart végre a Poljudban játsszák.) No de az, hogy egy exbankár – merthogy Ante barátunk évekig az egyik spliti bankfiók vezető munkatársa volt, amíg pár éve az OTP (!) fel nem vásárolta a céget, hogy aztán Ante áttérjen a jobban jövedelmező szállásadó-szakmára –, aki saját bevallása szerint sem megrögzött futballfanatikus, kapásból vágja a horvát válogatott spliti születésű játékosainak nevét, nos, hát ettől ledöbbentem.
Aztán, ahogy elkezdtünk barangolni a 178 000-es Adria-parti városban, a történelmi Spalatóban, minden egyes szűk sikátor, utcasarok után egyre lejjebb esett az állunk.
Ne szaporítsuk feleslegesen a szót: Splitben a futball vallás, illetve nem is a futball úgy általában, hanem a Hajduk, ez az 1911-ben alapított fantasztikus klub. Miért fantasztikus? Mert Split a legkisebb város egész Európában, amely csapatot juttatott a BEK/BL negyeddöntőjébe. Nem egyszer – háromszor.
Először is, a városban hemzsegnek a dühöngők. Tudják, ezek a drótkerítéssel körbevett, többnyire leaszfaltozott, kézilabda-kapukkal felszerelt kis futballpályák, ahol sötétedés után is lehet kergetni a labdát, mert a környező utcák közvilágításából ide is jut bőven.
Aztán persze vannak mű- és természetes füves pályák is, de a gyerekfutball – az oly gyakran emlegetett grassroots soccer – melegágya nem az akadémia, nem a műfű, hanem a dühöngő: a grund mai változata.
Aztán itt vannak a falfestmények, a muráliák. Ahogy belépünk az óvárosba, az első garázsajtóra fel van pingálva a Hajduk címere, a piros-fehér kockás, sakktáblaszerű horvát címerrel, a sahovnicával.
