Már jó fél órával a tegnapi sajtóértekezlet kezdete előtt sikerült szót váltanom Konsztantyin Grigorisinnal, az ISL tulajdonosával, aki mindennek kinéz, csak nem orosz (vagy ukrán) milliárdosnak. Szikár, inas, kopasz, egyszerű fehér pólót visel, és minden további nélkül szóba áll az emberrel.
– A két amerikai meccsen nem voltam ott, viszont két hete Nápolyban szemtanúja voltam az első európai összecsapásnak. Mondhatom, sokkal jobban sikerült, mint ahogy elképzeltem. Indianapolisban, Dallasban és Nápolyban is telt ház volt, a tengerentúlon nem volt a legjobb az Eurosport tévéközvetítésének képminősége, az olaszországi adás viszont már tökéletesre sikerült. Nézze, anyagi sikerről egyelőre nem számolhatok be, a potenciális szponzorok ülnek a kerítésen, és onnan figyelik, hogyan sikerül az első évad, amelynek karácsony előtt lesz a fináléja Las Vegasban. Minden zökkenőmentesen halad, a díszes kulisszákat, amelyek nem két fillérbe kerültek, Nápolyból hoztuk át, két készletünk van a díszletekből, az egyiket Amerikában használjuk, a másikat Európában, óriási buli lesz a meccs, majd meglátják! Egyvalamit még csiszolni szeretnénk, nem akarom, hogy az egy úszásnemes versenyzők, mint például a mellspecialista Adam Peaty, hátrányba kerüljenek a sokoldalú, több számban induló úszókkal szemben – mondja egy szuszra a rokonszenves pénzember.
Apropó, Peaty. Az Iron Team tulajdonosa, Hosszú Katinka, a New York Breakerst képviselő Pernille Blume és az LA Currentben úszó Nathan Adrian mellett a mellúszás koronázatlan brit királya a sajtóértekezlet sztárvendége. Rögtön meg is kérdezem tőle, igaz-e, hogy 100 méter mellen öt éve veretlen.
– Igaz, mind a rövid pályán, mind az 50 méteres medencében – mondja az egyszeres olimpiai, nyolcszoros világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok, világcsúcstartó. – Szeretném megőrizni makulátlan mérlegemet, de ennél fontosabb, hogy győzzön a csapatunk, a London Roar (Üvöltés). Dallasban nélkülem is diadalmaskodtak, remélem, hogy most velem együtt még jobbak leszünk.
