Peaty ötéves veretlensége is a tét

Nem túlzás emberközelinek, már-már családiasnak nevezni azt az úszóeseményt, amelynek milliárdos tulajdonosa egy nappal a kezdés előtt ingujjban, munkatársaival, sőt a rakodómunkásokkal beszélgetve fogadja az újságírót a Duna Arénában, ahol ma és holnap megrendezik a Nemzetközi Úszóliga (ISL) első idényének negyedik mérkőzését Indianapolis, Nápoly és a dallasi Lewisville után. A magyar csapatban, amelynek tulajdonosa és első számú sztárja a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka, rajthoz áll Milák Kristóf, továbbá Szabó Szebasztián, Késely Ajna, Kozma Dominik, Jakabos Zsuzsanna, Bohus Richárd, Verrasztó Dávid és Gyurta Gergely, míg a pontversenyben vezető londoniaknál Kapás Boglárka és Bernek Péter is szerepel.

A mellúszás brit királyát is láthatjuk a Duna Arénában Fotó: REUTERS/Kim Hong-Ji

Már jó fél órával a tegnapi sajtóértekezlet kezdete előtt sikerült szót váltanom Konsztantyin Grigorisinnal, az ISL tulajdonosával, aki mindennek kinéz, csak nem orosz (vagy ukrán) milliárdosnak. Szikár, inas, kopasz, egyszerű fehér pólót visel, és minden további nélkül szóba áll az emberrel.

– A két amerikai meccsen nem voltam ott, viszont két hete Nápolyban szemtanúja voltam az első európai összecsapásnak. Mondhatom, sokkal jobban sikerült, mint ahogy elképzeltem. Indianapolisban, Dallasban és Nápolyban is telt ház volt, a tengerentúlon nem volt a legjobb az Eurosport tévéközvetítésének képminősége, az olaszországi adás viszont már tökéletesre sikerült. Nézze, anyagi sikerről egyelőre nem számolhatok be, a potenciális szponzorok ülnek a kerítésen, és onnan figyelik, hogyan sikerül az első évad, amelynek karácsony előtt lesz a fináléja Las Vegasban. Minden zökkenőmentesen halad, a díszes kulisszákat, amelyek nem két fillérbe kerültek, Nápolyból hoztuk át, két készletünk van a díszletekből, az egyiket Amerikában használjuk, a másikat Európában, óriási buli lesz a meccs, majd meglátják! Egyvalamit még csiszolni szeretnénk, nem akarom, hogy az egy úszásnemes versenyzők, mint például a mellspecialista Adam Peaty, hátrányba kerüljenek a sokoldalú, több számban induló úszókkal szemben – mondja egy szuszra a rokonszenves pénzember.

Apropó, Peaty. Az Iron Team tulajdonosa, Hosszú Katinka, a New York Breakerst képviselő Pernille Blume és az LA Currentben úszó Nathan Adrian mellett a mellúszás koronázatlan brit királya a sajtóértekezlet sztárvendége. Rögtön meg is kérdezem tőle, igaz-e, hogy 100 méter mellen öt éve veretlen.

– Igaz, mind a rövid pályán, mind az 50 méteres medencében – mondja az egyszeres olimpiai, nyolcszoros világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok, világcsúcstartó. – Szeretném megőrizni makulátlan mérlegemet, de ennél fontosabb, hogy győzzön a csapatunk, a London Roar (Üvöltés). Dallasban nélkülem is diadalmaskodtak, remélem, hogy most velem együtt még jobbak leszünk.

A mellúszás brit királyát is láthatjuk a Duna Arénában
Fotó: REUTERS/Kim Hong-Ji

Peaty a júliusi kvangdzsui világbajnokság óta még jobban tele lett színes tetoválásokkal, akkor még csak a bal válla és karja volt befedve, most már a másik is, szinte nincs már rajta szabad négyzetcentiméter. Amúgy csupa mosoly a 191 centis izomember, és mindjárt el is árulja, hogy miért.

– Talán arrogánsnak, nagyképűnek gondolnak, de higgyék el, nem vagyok az, amikor azt mondom, kicsit már unom a hagyományos FINA-versenyeket. No, nem azért unom, mert mindig nyerek – nem mindig, öt éve... –, hanem kissé egyhangúak. Itt, az ISL-ben óriási adrenalinlöketet ad, hogy a barátaimért küzdhetek, mert akikkel egy csapatban úszom, azok kivétel nélkül a barátaim. Itt még akkor is elő kell kaparnom egy kis energiát, amikor egyéni versenyen nem lenne hozzá kedvem, mert nem hagyhatom cserben a csapatomat – mondta mosolyogva.

A Los Angeles-i csapat képviselője, a 31 éves, hatalmas termetű, négyszeres olimpiai bajnok Nathan Adrian különleges sportember. Az amerikai úszónál januárban hererákot diagnosztizáltak, kétszer is megoperálták, de a kvangdzsui vb-n már ő hozta be aranyérmesnek a 4x100-as amerikai gyorsváltót.

– Tünetmentes vagyok, de állandóan tapogatom magam, hogy nem találok-e itt vagy ott egy gyanús csomót. Azért is olyan remek dolog hétről hétre versenyezni az ISL-ben, mert így egyszerűen nincs időm a rákbetegségemen rágódni – mondja széles mosollyal, s az ember ilyenkor döbben rá igazán, milyen nagyszerű dolog is a sport.