Most még csak üzemzavar

A Paksi FC sokak – sokunk – szemé­ben mintaklub, hiszen amióta világ a világ, kizárólag magyar labdarúgókat foglalkoztat, és ha lehet így fogalmazni, élő példa arra, hogy kétes integritású és tudású légiósok nélkül is állhatja a sarat egy kis egyesület a magyar NB I-ben. Egyelőre. Mert szeptember 14-től, a Ferencvárostól elszenvedett súlyos vereségtől számítva olyan zuhanórepülésbe kezdett a gárda, amely vasárnap Tomiszlav Szivics edző menesztéséhez vezetett. A tizedik helyre csúszott zöld-fehéreket a kiesés réme fenyegeti. Az atomerőmű-párhuzammal élve: ami most van, még csak üzemzavar, a katasztrófát az NB II jelentené.

Böde repül a föld felé, a Paks már-már a padlón. Vajon mit hoz a jövő az új edzővel? Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

Pedig minden elfogadhatóan kezdődött. Az első öt fordulóban hét pontot szerzett a csapat, többek között idegenben 2-0-ra legyőzte a Mezőkövesdet, a Honvéd elleni 3-1-es tévémeccsen pedig ország-világ láthatta, hogyan sziporkáztak Bartha Lászlóék.

– Optimistán vágtunk neki a bajnokságnak – idézte fel a nyarat és a kora őszt Haraszti Zsolt ügyvezető.

– Remekül sikerültek az igazolásaink, Bödével, Poór Patrikkal, Balogh Balázzsal, Osváth Attilával és a kapus Holczer Ádámmal mindenki szerint erősödtünk. A felkészülési mérkőzéseken megvertük az ukrán bajnokság negyedik helyezettjét, döntetlent játszottunk a Partizan Beograddal. És az első öt fordulóban hét pontot gyűjtöttünk, a hatodik helyen álltunk. Akkor fogadtuk a Ferencvárost.

Böde repül a föld felé, a Paks már-már a padlón. Vajon mit hoz a jövő az új edzővel?
Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

Mindez szeptember 14-én történt, a Paks súlyos, 4-0-s vereséget szenvedett, és azóta nem tért magához a hatalmas pofonból. Az első öt körben begyűjtött hét pont után a következő hat meccsen összesen három pontra futotta Bödéék erejéből, csak az ­utolsó újonc Kaposvárt sikerült legyőzni nagy nehezen 2-1-re, a többi öt mérkőzést elvesztették a tolnaiak.

– A debreceni 3-1-es vereség után nem maradt más választásom, mint szerződést bontani Sziviccsel, akit az utóbbi hetek vereségei ellenére nagyszerű edzőnek tartok, különben nem hívtam volna másodszor is Paksra – állítja Haraszti, akitől megkérdezem, vajon meddig tartható fenn az a roppant dicséretes, de kissé Don ­Quijote-i filozófia, miszerint kizárólag magyar játékosokat foglalkoztatnak.

– Nem tudom, de egyelőre mi ragaszkodunk ehhez a modellhez – szögezi le. – Pedig higgye el, nem könnyű. Nem is azért, mintha a magyar játékosok drágábbak lennének a hasonló tudású légiósnál – amúgy drágábbak –, inkább azért, mert az utánpótlásunkból kikerülő labdarúgókat egyre nehezebb megtartani a sokkal jobb anyagi lehetőségekkel bíró riválisok csábításával szemben. Azzal az elképzelésünkkel most nem foglalkoznék, hogy hosszú távon szórakozási lehetőséget szeretnénk biztosítani az atomerőmű majdan megépülő új blokkjaiban dolgozó ötezer munkásnak, mivel megjósolhatatlan, mikor készülnek el a projekttel. Ki tudja, én leszek-e még akkor az ügyvezető.

Szombaton a Kisvárdát fogadja a Paks, a kispadon a megbízott edzővel, a helyi utánpótlást vezető Osztermájer Gáborral, akinek a megbízatása egyelőre erre az egy meccsre szól. Bár Haraszti nem említette, úgy tudjuk, ha sikerül megverni a nyírségieket – ha őket sem, vajon kiket? –, akkor az őszi zárásig hátralévő négy fordulóban is Osztermájer marad a szakvezető.

Ole Gunnar Solskjær manchesteri példája mutatja: a beugróból könnyen főszereplő válhat.