A magyar–holland barátság a párizsi olimpia után tovább mélyült. Borsody László 1927 nyarán három hónapot töltött Hollandiában, hogy az állam kérésére megszervezze a katonai vívósportot. A kurzusainak, bemutatóinak nagy visszhangja volt. „Jól látszik, mennyire nagy hangsúlyt fektet a lábmunkára, hogy a támadást és a visszafelé mozgást a lehető legjobban tudják végrehajtani. Ezenkívül nagy figyelmet fordít a védekezésre. Arra kényszeríti a tanítványait, hogy csak az utolsó pillanatban hárítsanak” – írta a holland sajtóban professzornak titulált, a modern magyar kardvívást megteremtő Borsodyról a De Telegraaf.
A bemutatókon a Borsody-tanítványok, mint például Terstyánszky Ödön – aki egy év múlva egyéniben megnyeri az amszterdami olimpiát – vagy Rády József vívóművészetét többek között vastapssal jutalmazta Müller Massis táborszernagy, a holland hadsereg főparancsnoka és Henrik herceg, I. Vilma királynő férje is. Máday Norbert kutatásából megtudhatjuk, hogy Borsodynak hollandiai tartózkodásai alatt a királyi család tagjai közül is akadtak tanítványai, és ez a lánc a halálával sem szakadt meg, mert az 1945 után Hollandiába emigrált Ádám Béla százados vívómester, majd az ő tanítványa, Makk József vívómester továbbvitte az örökségét – derül ki a Kard a tulipán alatt című könyvből, amelyben ott egy fotósorozat is Makk „Joskáról”, amint melegítőben fut a királyi palota kertjében. S ha most ennyire nem is vagyunk bejáratosak a jelenlegi uralkodóhoz, Vilmos Sándor királyhoz, a magyar–holland vívóbarátság örök.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!