Atyáskodó kapitány, alkotói szabadság
Gulyás István bonmot-it érdemes lenne egy csokorba gyűjteni; a férfi-kézilabdaválogatott szövetségi kapitánya tegnap a jó házasság titkához hasonlította a válogatott szakmai stábjában jellemző munkamegosztást. „Olyan ez a munkamegosztás, mint a házasélet: akkor működik jól, ha megvan a kémia a felek között. Ha nincs, akkor megette a fene az egészet. Nálunk működik a dolog.” Kívülről szemlélve szokatlan a felállás, a malmői arénában például volt olyan edzés, amikor a kapitány legfeljebb három mondattal jelezte a jelenlétét, amíg Nagy László a védekező mozgásokat állította be, a spanyol Chema Rodríguez pedig aprólékosan „lemozogta” a játékosokkal a támadásban használatos irányokat. – Ha a kétszeres BL-győztes Lacitól és Chemától nem fogadják el a tanácsot, akkor ki tud rájuk hatni? – indokolt a kapitány, hozzátéve, hogy a stáb felállításakor egy dolgot kötöttek ki: csak egy ember beszélhet időkérés közben. És ez, nagyon úgy tűnik, működik. Szita Zoltán a dánok elleni döntetlen után az egekbe magasztalta a két edzőt, Bánhidi Bence pedig Izland legyőzése után még a vegyes zónában méltatta a kapitányt a meccs előtti három biztató mondatáért. Hogy mi volt ez a három mondat, azt egyikük sem árulta el.
Székely Márton is ott volt a tavalyi vb-n, az Izland ellen hetesvédéssel jelentkező (csere)kapus atyáskodó, szeretetteljes figurának írta le Gulyás Istvánt. Egyelőre úgy fest, azért működik ilyen jól a triumvirátus, mert annak egyik tagja sem akar nagyobb szeletet kihasítani a sikerből. – Nem vagyunk polihisztorok, mindenkinek fontos a véleménye. Ha Laci olyat lát a meccsen, akkor elég megrugdalnia a lábamat, és már tudom, mire gondolt. Ugyanez igaz Chemára is – mondta Gulyás. A kapitány biztosítja az alkotói szabadságot a szakmai stáb tagjainak. (Sz. L.)