„Magyarországon mintha ostobák lennének a klubok tulajdonosai. Képzeljék el, hogy van 504 igazolt játékos, csapatonként 42, és az 504-ből az elmúlt szezonban 223 egyetlenegy percet sem játszott. Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy ilyen kerettel dolgozzon a klub, amikor pénzügyi gondok vannak?”
Nagy port kavartak ezek a mondatok tavaly májusban az MLSZ közgyűlésén. Csányi Sándor elnök beszédében hangoztak el, aki ugyanilyen haragosan fogalmazott a fiatal játékosok számának a csökkenéséről. Ez régi vesszőparipája az MLSZ-nek, amely korábban adminisztratív eszközökkel és anyagi ösztönzőkkel próbálta rávenni a klubokat a fiatalok szerepeltetésére, de átütő sikert enyhén szólva sem sikerült elérnie. Sőt, 2015-ben éppen a klubok nyomására megszüntette azt a szabályt, ami alapján korlátozták a pályán egyszerre jelen lévő légiósok számát, és azt is, ami támogatta a fiatal játékosok szerepeltetését. Ezután három év alatt a magyar játékosok száma 75 százalékról hetven alá esett, a 23 év alatti labdarúgók játékperceinek aránya pedig két év alatt zuhant tíz százalékról négyre.
Csányi Sándor megígérte, nem elégszik meg a dohogással, az UEFA gyakorlatában szereplő pénzügyi fair play hazai alkalmazását és a játékoskeretek határainak a megszabását is kilátásba helyezte. Egy hete kiderült, ez több volt puszta fenyegetésnél, az elnökség fontos döntéseket hozott ezekben a kérdésekben. A lényeg: a 2020/2021-es idény kezdetétől 25 labdarúgóban maximálják a bajnokságra benevezhető játékosok számát, és korlátozzák a játékosok összesített bértömegét.
Magyarán az MLSZ megszabja, hogy a klubok mennyit fizethetnek ki a futballistáknak – nem egyenként, hanem összesen. A gyorsaságra törekvő hírportálok elhamarkodottan kürtölték világgá, hogy az MLSZ bevezeti a fizetési sapkát, de vagy a kifejezés jelentését, vagy az európai és az amerikai sport jelentős különbségeit nem ismerik. A fizetési sapka a tengerentúli nagy profi ligák zömében az esélyek kiegyenlítését szolgálja, nem engedi, hogy egy dúsgazdag tulajdonos mesés fizetésekkel magához édesgesse a legnagyobb sztárokat, azaz – leegyszerűsítve egy bonyolult rendszert – minden csapat ugyanakkora összegből sakkozhatja ki a játékosai bérét.