A magyar sportolók és klubok, egyesületek túlnyomó többsége azonban ma már csak „kommunikálni” akár, méghozzá egyoldalúan, egy irányból. A saját érdeke mentén talán érthetően. Csakhogy, vigyázat, új világ készül a sportban is! Az egri és a szombathelyi vízilabda példája valószínűleg csak a kezdet. Remélhetőleg nem szűnik meg, megy tönkre klubok, egyesületek egész sora, de hogy mindenkire nézve vége a nagy bőség korának a magyar sportban, az egészen biztos. Hogy a rosszban, a gondban mi a jó, azt „kommunikálni” nagyon nehéz, ellenben az újságírás eszközeivel be lehet mutatni, fel lehet tárni – olykor ötletekkel, javaslatokkal is élve – a válságosnak tűnő helyzetet, nem visszariadva a felelősök megnevezésétől sem.
Talán szerénytelenül hangzik az alábbi vélemény, mentségemre szolgál, nem saját kútfőből ered. Miután megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, s első alkalommal invitálta az újságírókat háttérbeszélgetésre, Kulcsár Krisztián azzal indokolta döntését, hogy komplexitásában az újságírók ismerik a legjobban a sportvilágot. Lehet. Abban azonban egészen biztos vagyok, a sportvilág csak ideig-óráig húzhat hasznot abból, ha az újságírókat kommunikációra kényszeríti. Mert a labda mérete, az idő és a távolság mértékegysége, az írott és íratlan szabályrendszer, végső soron a rajongásra és bírálatra is hajlamos emberi mivoltunk örökre változatlan.
No comment? Igenis van véleményünk!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!