Ennek az interjúnak regényes a története. Egy héttel ezelőtt, amikor Benedek Tibor bejelentette, hogy befejezi edzői pályafutását, és átadja az UVSE ob I-es csapatának irányítását egykori klub- és játékostársának, Vincze Balázsnak, ezeken a hasábokon Tibor két kiemelkedő tudású, 18 éves játékosa, Vigvári Vendel és Konarik Ákos idézte fel a feledhetetlen Mesterrel töltött két és fél évük legszebb pillanatait. Merthogy voltak bőven...
Amikor a cikket megosztottam a legnépszerűbb közösségi portálon, óriási meglepetésemre kaptam egy like-ot Daniel Ballarttól, a Benedekkel lényegében egyidős (Tibor 1972-es, Dani 1973-as születésű) katalán klasszistól, akinek másfél évtizeden keresztül párhuzamosan pergett a pályafutása a valaha volt egyik legnagyobb pólóséval. Először nem tudtam mire vélni dolgot, mert azt azért nem feltételeztem, hogy Ballart tud magyarul, mindenesetre küldtem neki egy messenger-üzenetet, hátha reagál rá.
Közben eltelt egy hét, semmi reakció, már meg is feledkeztem az egészről, amikor szombat délután egy órakor megcsörrent a telefonom whatsapp-alkalmazása. A kijelzőn feltűnt a hívó fél neve: Daniel Ballart!
– Hola, Dani! Mi tartott ilyen sokáig? Tényleg tudsz magyarul?
– Dehogy tudok, csak sok magyar pólós barátom van, ők hívták fel a figyelmemet a cikkre, nagyjából le is fordították.
– Ti majdnem egyidősek vagytok Tiborral, mikor csaptatok össze először a vízben?
– Az 1990-es várnai junior Európa-bajnokságon. Én tizenhét éves voltam, Tibor tizennyolc, a csoportban kerültünk szembe, 9-4-re legyőztek bennünket, öt gólt lőtt, én egyet, már akkor sem tudtuk tartani. Legközelebb 1991 januárjában találkoztunk, a perthi felnőtt világbajnokságon, és én nem ismertem rá!
– Hogyhogy?
– Hihetetlenül megerősödött, magára szedett jó pár kiló izmot, kölyökből felnőtt férfi lett, és még ellenállhatatlanabb. Már Várnában sem tudtunk mit kezdeni vele, igazából Perthben sem, amikor az elődöntőben összecsaptunk, de akkor Manel Estiarte, a mi fenoménunk olyan napot fogott ki, hogy öt góljával eldöntötte a meccset, 9-8-ra győztünk, bejutottunk a döntőbe, ahol azonban egy góllal kikaptunk a jugóktól. De ezekben az években mi voltunk a jobbak, ahogy azt a következő évben, a barcelonai olimpián is bebizonyítottuk.
