Hat olimpián nem ért magyar tornásznő a csabai őstehetség nyomába

Az idő múlásával egyre inkább a feledés homályába merül Ónodi Henrietta két tökéletesre csiszolt tornagyakorlata, amelyekkel a barcelonai nyári játékokon holtversenyben első lett az ugrásban, majd parányi különbséggel második a talajon. A maradandó valószínűleg azért tűnik inkább mulandónak, mert Békéscsaba büszkesége immár 23 éve az Egyesült Államokban él. Ott, ahol marketing szakos hallgatóként egyetemi diplomát szerzett, és ahonnan férjet is választott magának.

Fotó: Pécsi Orsi Forrás: Szalay Péter

Ónodi aranyérmes barcelonai ugrása:

Beállt „vándorzenésznek” is

„Henri a magyar szövetség kérésére még az 1996-os atlantai olimpiát is bevállalta, hogy a válogatottunk egy nagyágyúval a soraiban állhasson ki, amihez mi magunk is minden segítséget megadtunk, de ez a szereplés már inkább volt levezetés, mintsem egy olimpiai bajnoknő parádés visszatérése. Ő már 18 esztendősen, újdonsült olimpiai bajnokként tudatosan elkezdett visszavenni az élsportolói ambícióiból, azt a szívósságot és elhivatottságot, ami addigi életére jellemző volt, más célok megvalósítására csoportosította át. Ennek ellenére kipróbálta magát az akkoriban bemutatkozott pénzdíjas profi világbajnokságon, majd beállt azok közé a „vándorzenészek” közé is, akik a tornát népszerűsítő bemutató körútra indultak. Mi magunk is szerencsét próbáltunk a tengerentúlon, de az amerikai kalandunk nem tartott sokáig. Nem éreztük jól magunkat, hazavágytunk, pedig az Erdélyből elszármazott sztáredző, Károlyi Béla azt tanácsolta, hogy nyissunk saját tornászklubot. Otthon, a saját fészkünkben újra magyar gyerekekkel szerettünk volna foglalkozni. Négy egymást követő nemzedék tehetségeit futtattuk fel, találkoztunk Ónodinál is nagyobb tehetséggel, de be kellett látnunk, hogy az ötödik „menetre” már nem vállalkozhatunk. Sok lett volna újabb nyolc év a mókuskerékben, de az sem volt lelkesítő, hogy a szakosztályunk mögül kiállt az amerikai támogató, ráadásul az addigi jó kapcsolatunk is megromlott a magyar szövetséggel. Szép csendben nyugdíjaztuk magunkat, jobb döntést nem is hozhattunk volna. Idén betöltjük a 67. életévünket, a távolból követjük a két Ónodi lány, Henrietta és a szintén háromgyermekes Barbara amerikai életének alakulását. Nemcsak a tetemes távolság, hanem egy világ választ el tőlük, titokban mégis azt reméljük, hogy 2022-ben Henri társaságában ünnepelhetjük meg barcelonai győzelmének 30. évfordulóját.” – mondta befejezésül a sikeres edzőpáros férfitagja.