A kézisek kézise: amikor pénzt dobtak fel, s aranyérem esett le

A hatvanas évek sikereinek, mindenekelőtt a világbajnoki diadal felelevenítésével kezdjük A kézisek kézise-szavazás lehetséges jelöltjeinek bemutatását, akik egyben a kézilabda Hírességek Csarnokába is bekerülhetnek.

Print

A Spartacus uralta a hatvanaS éveket itthon

A Spartacus dominálta a hatvanas éveket, hét bajnoki címet nyert, 1960 és 1965 között minden ellenfelénél jobb volt, majd 1967-ben is ünnepelhetett. Ráadásul a sportág magyar történetében a Szpari volt az első csapat, amely BEK-döntőt játszott 1965-ben, ám a vb-sikerhez nem társult klubdiadal, hiszen az oda-visszavágós fináléban a dán Köbenhavn volt a jobb.

„Az első magyar BEK-döntős csapat titka a világbajnok Jóna Magda fantasztikus lövőtechnikája, a másik pedig Stillerné Korcsmáros Klára kemény stílusú kapusjátéka volt” – idézte fel a szép emlékeket a Nemzeti Sport hasábjain a tréner Nádori Pál.

A Spartacus egyeduralmát a Ferencváros törte meg, amely a soraiban ugyancsak világbajnokokkal négy év alatt háromszor is diadalmaskodott. A kevés kapott gól – akárcsak a válogatottban – elsősorban Rothermel Anna érdeme volt.

Bogyi bácsi, az aranyszívű sikerkapitány

Bár sorozatunkban elsősorban a sportág legjobb magyar játékosait keressük, ne feledkezzünk meg a karizmatikus, a válogatottat 23 éven át irányító szövetségi kapitányról, Török Bódogról sem.

Az „aranyos” csapat tagjai sokszor méltatták személyét, a vb után az NSZK-ban maradt, így disszidáló Hanus Ágnes szerint olyan volt nekik, mint az apjuk, bármilyen problémával fordulhattak hozzá, sportpszichológusuknak is tekintették – megelőzve korát, akkoriban ugyanis még nem kérték ilyen szakemberek segítségét. Dicsérték Bogyi bácsi közösségformáló erejét is, s hogy mindig igazi úriemberként viselkedett. Játékosai szerették, maximum a kapusok bosszankodtak olykor, amikor a kedvenc teniszlabdájával célba vette őket – mondta róla Bognár Erzsébet. Fleckné Babos Ágnes aranyat érő nyugalmát és azt bizalmat emelte ki, amely a szövetségi kapitányból áradt a játékosok felé a döntő pillanatokban is.

Mester és válogatottja a magyar kézilabda első és mindmáig egyetlen világbajnoki győzelmét szerezte meg, ám igazságtalan lenne elfeledkezni, hogy a „hős-hőskorban” a nagypályás időszakban is került aranyérem a vitrinbe. A sportág elterjedését a férfiak 1938-as vb-bronzérme is segítette, és bár a második világháború a sportban, így a kézilabdában is nyomot hagyott, 1949-ben, a budapesti rendezésű nagypályás vb-n a magyar női válogatott diadalmaskodott. Az utolsó versenyek egyikét nyerte, hiszen ezután a kispályás verzió került előtérbe.

Az 1965-ben világbajnok magyar válogatott

Játékosok: Babos Ágnes, Balogh Márta, Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna, Giba Márta, Gurics Györgyné Pásztor Erzsébet, Hajek Károlyné Végh Ágnes, Hanus Ágnes, Ignácz Ilona, Jánya Józsefné Bognár Erzsébet, Jóna Magda, Lengyel Erzsébet, Romhányi Józsefné Tóth Mária, Rothermel Anna, Schmidt Jenőné Holub Mária. Szövetségi kapitány: Török Bódog