Magyar edzőnek lenni nem jó ómen.
Argentína vezeti a világranglistát a külföldön foglalkoztatott labdarúgóedzők számát illetően – a Sporttanulmányok Nemzetközi Központjának (CIES) frissen közreadott elemzése szerint. A svájci CIES június elsején zárult felmérése 91 ország 128 futball-ligájára terjedt ki, és a lajstrom élén nagy fölénnyel áll a dél-amerikai ország, amelynek 68 edzőjét alkalmazzák a világ 22 országában. A trénerek közül előszeretettel szerződtetnek spanyolokat is: az ibériai országból 41-en dolgoznak külföldön, a lista harmadik helyét pedig Szerbia foglalja el: 34 edzője tevékenykedik 24 országban. Az analízis tanúsága szerint 78 országban foglalkoztatnak külföldi edzőt, köztük egyetlen magyart, amivel hazánk a rangsorban holtversenyben az 58. Az élcsoport: 1. Argentína 68 edző, 2. Spanyolország 41, 3. Szerbia 34, 4. Németország és Olaszország 27-27, 6. Portugália 25, 7. Uruguay 24, 8. Anglia 20, 9. Brazília 16, 10. Kolumbia és Franciaország 14-14, …58. Magyarország 1.
Ez a helyzet 2020 júniusában. Hogy ki az az egyetlen, külföldön dolgozó magyar edző – nyilván csak a felnőttcsapatoknál, vezetőedzői pozícióban tevékenykedő szakembereket vették figyelembe, hiszen Dárdai Pál, Lőw Zsolt, Gángó András személyében van utánpótlás-, másod- és kapusedzőnk külföldön –, azt még az MLSZ-ben sem tudják, és ez azért jelzésértékű. Nem is olyan régen még Dárdai Pál Bundesliga-tréner volt a berlini Herthánál, László Csaba bejárta Skóciától Ugandán át Sepsiszentgyörgyig a fél világot, de momentán munka nélküli, a félig román, félig magyar Vasile Miriuțăt, azaz Miriuță Lacit most rúgták ki Nagyszebenből az FC Hermannstadt csapatától, tehát úgy néz ki, hogy mindenki elhullt. Ha egy picikét még jobban visszamegyünk az időben, eszünkbe jut a Benficát és a perui olimpiai válogatottat is dirigáló Baróti Lajos neve – még családi vonatkozásai is vannak az ő perui szerepvállalásának, egykori sógorom, Moisés Chumpitaz bepárásodott szemmel emlegette szeretett edzőjét „Bárotit”. Steiner János nevét biztosan nem sokan ismerik mifelénk, pedig nagyszerű edző volt, a hatvanas években sikert sikerre halmozott Lengyelországban a sziléziai (Ruch Chorzów, Katowice) klubokkal, Bukovi Márton pedig a Građanski/Dinamo Zagrebnél lett legenda előbb a harmincas, majd a negyvenes, végül a hatvanas években amellett, hogy az Aranycsapatunkat is ő csiszolta fényesre. Guttmann Bélának, a Benfica kétszeres BEK-győztes edzőjének a nevét mindenki fejből vágja, a zseniális tánc- és illemtanár tizenkét ország huszonöt együttesét dirigálta, közöttük olyan „csapatocskákat„, mint a Milan, a Porto vagy a Peñarol. No de ha még jobban visszamegyünk az időben, felsejlik Weisz Árpád, Egri Erbstein Ernő, Viola József, Tóth Potya István vagy éppen Hirschl Imre neve, akik Itáliában vagy Brazíliában/Uruguayban/Argentínában alkottak nagyot. 1934-ben az olasz első liga tizennyolc csapatából tizenkettőnek magyar edzője volt!
