Igen hetven, nyolcvan, kilencven éve a magyar futballedzők fújták a passzátszelet, megkockáztatjuk, talán még jobban uralták a kispadok világát, mint Schaffer, Schlosser, Orth, Sárosi, Zsengellér, Nagymarosi, Puskás, Kocsis, Czibor, Bozsik, Albert, Bene, Farkas a zöld gyepét. Ha valaki magyar volt, az automatikus szabadjegyet biztosított a legpatinásabb csapatok kispadjára, még akkor is, ha az illető zseniális szélhámos volt, mint Hirschl, aki egykori Fradi-játékosnak adta ki magát a húszas-harmincas években, és ezzel meghódította fél Dél-Amerikát. (Becsületére legyen mondva, nem vallott szégyent, a mai napig félistenként emlegetik Montevideóban és Buenos Airesben, ezt a lányától, Hirschl Gabitól tudom.) Ugyanez volt igaz a labdarúgóinkra is, a magyar útlevél biankó csekket jelentett a bértárgyalásokon, Puskás Öcsi, Schaffer Spéci, Sárosi Gyurka annyi nullát csaphatott az első számjegy után a szerződésére, amennyit csak akart.
Manapság? Szegény Szoboszlai Dominiknek meg kell küzdenie magyarságának minden nyűgével, nyilaival, ügynöke elmondása szerint most körülbelül húszmillió euró körül járhat a piaci értéke, de ha nem magyar (ezt már én teszem hozzá), hanem szerb vagy horvát lenne – még csak nem is argentin vagy brazil –, akkor tuti, hogy a dupláját érné.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!