Hirschl Imre, alias Emérico Hirschl, a legnagyobb hatású futballszakember azok között, akiket – senki sem ismer. Vagy úgyszólván senki. Pesten biztosan nem, de ha az ember végigmegy Montevideo utcáin, ott is csak néznek a járókelők, mint borjú az új kapura Hirschl nevének hallatán. De hát ki is volt Emérico Hirschl, a negyvenes évek végi nagy Peñaroljának építőmestere, sőt, minden túlzás nélkül az 1950-es világbajnok uruguayi válogatott kialakítója, hajszál híján szövetségi kapitánya?
Egy zsidó hentes, az ösztönös futballzseni
Hát, alapból egy majd' két méter magas, tagbaszakadt pesti hentes és mészáros. (Amúgy nem Pesten született, hanem innen délre, a Duna partján, Apostagon, 1900. július 11-én, Hirschl Vilmos kocsmáros és Kohn Cecília gyermekeként.) Aki 1929-ben, mindmáig rejtélyes körülmények között csatlakozott a Ferencváros elhíresült és legendássá vált dél-amerikai túrájához. Mindenesetre a július 21-i, az akkor már kétszeres olimpiai bajnok Uruguay elleni, 3:2-re megnyert meccsen, állítása szerint – bár ezt semmilyen dokumentum nem támasztja alá – masszőrként tevékenykedett a csapat mellett, amely ebben az összeállításban verte meg Andradéékat: Amsel – Hungler II., Papp – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II., Turai, Toldi, Kohut.
Szóval, Hirschl odacsapódott a Fradihoz, majd amikor a csapat már Argentínában volt, lelépett. És elterjesztette magáról, hogy ő magyar futballedző, ami 1929-ben körülbelül akkora presztízzsel járt együtt, mintha azt mondta volna magáról, hogy kanadai hokis vagy amerikai kosaras. Ha egy futballedző magyar volt, akkor az garancia volt a minőségre.
Ez az egyik verzió, ami magyar forrásokból táplálkozik. A másik némileg eltér ettől, és ez utóbbit a La Nación című argentin napilapban olvastam.
Ezek szerint Hirschl valóban a Fradival érkezett Dél-Amerikába, ahol több mérkőzésen is szerepelt, többek között a New York-i zsidó csapat, a Hakoah All-Stars ellen. Hirschl – aki maga is zsidó volt – csatlakozott a Hakoah-hoz és velük túrázott tovább. Majd amikor a túra befejeződött, São Paulóban ragadt. A Palmeiras (akkori nevén Palestra Italia) pályaedzője lett, a vezetőedző, Medgyessy Jenő segítője. Idővel aztán továbbállt, és Buenos Airesben leszerződtette a Gimnasia y Esgrima de la Plata, amely – nevével ellentétben – nem tornász és vívócsapat volt, hanem futballklub.