Ritkaságszámba megy, hogy egyszerre jelenik meg egy szerző két könyve, igaz, nem egy kiadó gondozásában. Csillag Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa 37 éves fejjel még nyugodtan fiatalnak nevezhető, bár már több mint másfél évtizede részesít bennünket abban a kivételes szerencsében, hogy olvashatjuk páratlanul alapos és remek stílusban megírt dolgozatait – nemcsak nagyszerű újságíró, hanem termékeny is.
Az első, a Hátsó füves című fotóalbum szó szerint a szemünk láttára készült, hiszen állandó szerzőtársa Mirkó István fotóriporter kollégánk a Magyar Nemzettől, és valahányszor szerettem volna magammal vinni az aktuális tudósítandó futballmeccsre, többször is jelezte, most nem tud jönni, mert éppen kerékpáron járja az országot Csillag Péterrel, barangolván a magyar futball rejtett tájain. Így végigkísérhettem a könyv megírásának folyamatát, többször is végighallgatva Mirkó István lelkendező szavait azokról az élményekről, amelyekkel a Vas megyei Felsőszölnöktől a szatmári Garbolcig, a trianoni Magyarország legnyugatibb településétől a legkeletibbig találkoztak a faluvégi futballpályákat, a „hátsó füveseket” járva. (Az igazsághoz tartozik, hogy Mirkó Istvánon kívül még féltucat jeles fotográfus vett részt az embert próbáló munkában, miközben az egyetlen arkhimédészi fix pont Csillag Péter volt.) És Trianon említése nem véletlen, hiszen a szerzők Lapincsolasziban (Őrvidék), Zentán (Bánát), Beregszászon (Kárpátalja) vagy Gyimesbükkön (a történelmi Erdély legkeletibb települése) is jártak.
A Hátsó füves csodálatos pillanatfelvétel a magyar futball sokak által kevéssé ismert szegmenséről, arról a szubkultúráról, ahol ismeretlen fogalom a bunda, a lazsálás, a játék csalása, ahol viszont olykor elcsattan egy-egy pofon, és ahol gyalog, biciklin vagy lovaskocsin mennek el az idegenbeli meccsekre, nem pedig Porsche Panamerán… A Rézbong Kiadó gondozásában megjelent munka 4990 forintért vásárolható meg.
Ha a Hátsó füves rabul ejtett, akkor mit mondjunk a – szintén a Nagy Béla-program támogatásával megjelent – Kapufák és kényszerítők című futball- és politikatörténeti könyvről? Mondjuk azt, hogy beszippantott. Míg előbbinek a vizualitása nyűgöz le, utóbbinak a meghökkentő anekdotái és szenvedélyessége ellenére is visszafogott stílusa. Lenyűgöző a két világháború közötti román futball erdélyi magyar, zsidó és szász gyökereit citáló fejezet, vagy a második bécsi döntés után kiterjesztett magyar NB I ma már határon túli szereplőiről, mindenek előtt a bajnok Nagyváradról írott szakasz.
