No, de nálam mindent visz az Aranycsapat 1956 nyarán tett lisszaboni túrája, amikor a portugálok elleni válogatott meccset (2:2) követően a játékosok meglátogatták a száműzetését Estorilban töltő kormányzót, a 85 éves Horthy Miklóst. Az idős ellentengernagy szeretettel fogadta az általa is ismert hírességeket, a gond csak az volt, a labdarúgók nem tudták, hogyan szólítsák vendéglátójukat. Végül Puskás Öcsi vágta kettő a gordiuszi csomót, midőn Horthy bevallotta neki, hogy bizony egyre többet álmodik Budapesttel. „Milyen most gyönyörű fővárosunk?” – érdeklődött a főméltóságú úr. „Ne bánkódjon, Miklós bácsi, ahhoz képest elég jól néz ki…” – vágta rá a Száguldó Őrnagy.
Ugyancsak elképesztő történet Sebes Gusztávé. Az Aranycsapat szövetségi kapitánya hithű kommunista volt, mindez azonban nem tartotta vissza attól, hogy Horthy Miklós kormányzó országlásának húszéves jubileumán, 1940. március elsején a Hungária–Elektromos bajnoki meccs 21. percében háromszoros éljent vezényeljen a Hungária (MTK) csapatkapitányaként a főméltóságú úr tiszteletére. A gesztus annak fényében nyer különös jelentőséget, hogy 1955-ben megjelent A magyar labdarúgás című könyvében Sebes így írt Horthy rendszeréről: „A dicsőséges Tanácsköztársaság a nemzetközi és hazai reakció szégyenteljes összefogása következtében elbukott. A dolgozó nép érdekeit szolgáló terveket és intézkedéseket népellenes intézkedések váltották fel. […] Elkezdődött a magyar sportélet legszomorúbb korszaka.”
Persze. Az 1938-as világbajnokság ezüstérmével, olyan időkkel, amikor Magyarország a kontinens vezető futballhatalma volt…
A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyv 3499 forintba kerül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!