Magyar mágus az osztrák úszósportban. Ez nem más, mint Fehérvári Balázs, a Jövő SC egykori edzője, aki hat éve Ausztriában dolgozik, és tanítványai a hét végén is remekeltek a Margitszigeten, a Négy Nemzet Úszóversenyén.
– Október 6-án lesz hat éve, hogy kint dolgozom Ausztriában – idézte fel „emigrálásának” körülményeit Fehérvári Balázs, aki 44 éves volt, amikor elhagyta az országot, s hogy miért, arról is beszélt. – Mindig megkérdezik, és én mindig elhárítom a választ, mert nagyon szeretem a magyar úszósportot, és sokat köszönhettem a Komjádi uszodának, ahol szinte az egész életemet leéltem. Nagyon sok lehetőséget kaptam, sokat tanultam, sok barátot szereztem, szóval csak a szépre akarok emlékezni. De a végén már nem éreztem olyan jól magam abban a közegben. Én a Zoli bácsival (Verrasztó Zoltánnal – a szerk.) voltam együtt a Komiban, a Jövő SC-ben meg Széles Sanyival, '97-ben kezdtünk együtt dolgozni, de ma már Sanyi sajnos nem él. Zoli bácsival meg úgy voltam, hogy én Magyarországon nem nagyon akartam már máshová menni, mert őt nagyon szeretem, és nagyon sokat köszönhetek neki. Úgy gondoltam, ha már váltunk, akkor váltsunk egy nagyot.
Fehérvári Balázst úszó korában még Széchy Tamás indította el a pályán, aztán lett belőle edző, nem is akármilyen, a Jövő SC-ben a Verrasztó testvérekkel foglalkozott, igencsak eredményesen.

Fotó: Ch. Gáll András
– Odakint, Ausztriában ugyanolyan lehetőséget kaptam, mint a Jövő SC-ben 1997-ben, amikor elkezdtük – folytatta Fehérvári. – Akkor, 23 éve kisebb gyerekekkel, most picit idősebbekkel, 14 évesekkel. Ugyanazt csináltuk, amit Sanyival, amit Sanyitól megtanultam. Bécs egyik elővárosában, Südstadtban dolgozom a szövetség alkalmazásában, egy állami sportcentrum úszórészlegét vezetem, ami párosul egy iskolával. Itt van az Admira stadion, életem első külföldi futballmeccsén ott szurkoltam a Fradinak 1989 novemberében, sajnos 1-0-ra kikaptunk.
Az eredmények meglehetősen gyorsan jöttek, de ahogy Fehérvári felidézi, ez nem is csoda.
– Nem csoda, mert azt megelőzően, hogy kikerültem volna, nem folyt igazán kemény edzésmunka az osztrák úszósportban. Annyira szűz volt a terep, annyira keveset tudtak a gyerekek, hogy bármihez nyúltam, azonnal megmutatkozott az eredmény, akár fizikai, akár technikai vonatkozásban. Apró nehézséget csak az okozott, hogy megtaláljam a helyes arányt a technikai és az erőnléti edzések között, mert azért egy tizennégy évest mi már rendesen leterheltünk itthon a Komjádiban. Ezt az egyensúlyt megtalálni nem volt egyszerű. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire erős a magyar úszósport a külföldhöz viszonyítva – mondja a magyar úszóedző.