Magyar mágus az osztrák úszósportban

A Négy Nemzet Úszóversenye szombati versenynapjának egyik szenzációja az osztrák Felix Auböck világra szóló, 3:45,00 perces győztes ideje volt 400 méter gyorson. A 24 éves südstadti úszó edzője nem más, mint Fehérvári Balázs, a Verrasztó testvérek egykori trénere, aki 2014 óta a Lajtán túl dolgozik, nem is eredménytelenül.

Fehérvári Balázs ismerős közegben, a Margitszigeten Forrás: Ch. Gáll András

Magyar mágus az osztrák úszósportban. Ez nem más, mint Fehérvári Balázs, a Jövő SC egykori edzője, aki hat éve Ausztriában dolgozik, és tanítványai a hét végén is remekeltek a Margitszigeten, a Négy Nemzet Úszóversenyén.

– Október 6-án lesz hat éve, hogy kint dolgozom Ausztriában – idézte fel „emigrálásának” körülményeit Fehérvári Balázs, aki 44 éves volt, amikor elhagyta az országot, s hogy miért, arról is beszélt. – Mindig megkérdezik, és én mindig elhárítom a választ, mert nagyon szeretem a magyar úszósportot, és sokat köszönhettem a Komjádi uszodának, ahol szinte az egész életemet leéltem. Nagyon sok lehetőséget kaptam, sokat tanultam, sok barátot szereztem, szóval csak a szépre akarok emlékezni. De a végén már nem éreztem olyan jól magam abban a közegben. Én a Zoli bácsival (Verrasztó Zoltánnal – a szerk.) voltam együtt a Komiban, a Jövő SC-ben meg Széles Sanyival, '97-ben kezdtünk együtt dolgozni, de ma már Sanyi sajnos nem él. Zoli bácsival meg úgy voltam, hogy én Magyarországon nem nagyon akartam már máshová menni, mert őt nagyon szeretem, és nagyon sokat köszönhetek neki. Úgy gondoltam, ha már váltunk, akkor váltsunk egy nagyot.

Fehérvári Balázst úszó korában még Széchy Tamás indította el a pályán, aztán lett belőle edző, nem is akármilyen, a Jövő SC-ben a Verrasztó testvérekkel foglalkozott, igencsak eredményesen.

Fehérvári Balázs ismerős közegben, a Margitszigeten
Fotó: Ch. Gáll András

– Odakint, Ausztriában ugyanolyan lehetőséget kaptam, mint a Jövő SC-ben 1997-ben, amikor elkezdtük – folytatta Fehérvári. – Akkor, 23 éve kisebb gyerekekkel, most picit idősebbekkel, 14 évesekkel. Ugyanazt csináltuk, amit Sanyival, amit Sanyitól megtanultam. Bécs egyik elővárosában, Südstadtban dolgozom a szövetség alkalmazásában, egy állami sportcentrum úszórészlegét vezetem, ami párosul egy iskolával. Itt van az Admira stadion, életem első külföldi futballmeccsén ott szurkoltam a Fradinak 1989 novemberében, sajnos 1-0-ra kikaptunk.

Az eredmények meglehetősen gyorsan jöttek, de ahogy Fehérvári felidézi, ez nem is csoda.

– Nem csoda, mert azt megelőzően, hogy kikerültem volna, nem folyt igazán kemény edzésmunka az osztrák úszósportban. Annyira szűz volt a terep, annyira keveset tudtak a gyerekek, hogy bármihez nyúltam, azonnal megmutatkozott az eredmény, akár fizikai, akár technikai vonatkozásban. Apró nehézséget csak az okozott, hogy megtaláljam a helyes arányt a technikai és az erőnléti edzések között, mert azért egy tizennégy évest mi már rendesen leterheltünk itthon a Komjádiban. Ezt az egyensúlyt megtalálni nem volt egyszerű. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire erős a magyar úszósport a külföldhöz viszonyítva – mondja a magyar úszóedző.

– Ausztriában az élsport egészen más szinten, más alapokon működik, mint Magyarországon – fogalmaz Fehérvári. – Konkrétan alig jut valami pénz, csak az alapszintű működésre. A gyerekek, illetve a gyerekek családjai saját pénzükből finanszírozzák a sportolást, az úszást, már az is kisebbfajta csoda, hogy ezt a háromnapos budapesti túrát kifizette a szövetség.

– De ez is csak azért volt lehetséges, mert idén elmaradt az olimpia, az edzőtábor, meg március után minden külföldi verseny a járvány miatt, és így maradt valamennyi elkölthető pénz a szövetség pénztárában – mondja a magyar szakember, aki pontosan látja, ég és föld a különbség a magyar és az osztrák sport finanszírozása között. – Odakint az edzéseket, a versenyeket a szülők fizetik, és ez nem olcsó mulatság, repkednek az 5-600 eurók. Piaci áron működik minden.

Felix Auböck 3:45,00 perces ideje a 400 méter gyorson mindenkit sokkolt a Széchy Tamás Uszodában.

– Be kell vallanom, hogy Felix tíz hete úszik velem – mondja Fehérvári. – Korábban Németországban úszott a riói olimpiáig, utána elment Amerikába, a Michigan Egyetemre, ahol volt egy nagyon jó éve, és a budapesti világbajnokságon ötödik lett 400 méter gyorson 3:45,21-gyel, de úgy, hogy az előfutamban a legjobb időt úszta 3.44,19-cel. Aztán évről évre egyre rosszabbak lettek az eredményei. Idén végzett az egyetemen, lediplomázott, májusban visszajött, egy kicsit úszkált Südstadtban, aztán megkért, hogy hadd dolgozhasson velem. Remekül sikerült a közös munka, meg is köszönte, úgy tűnik, megvan a közös hullámhossz. Most már úgy tűnik, nekivágunk az olimpiai felkészülésnek, de nemcsak vele, van még néhány úszóm, akik Budapesten is szépen teljesítettek. Hogy mi a titulusom? Nem mondanám, hogy szövetségi kapitány, de valami hasonló, Bundestrainer, azaz szövetségi edző az elnevezésem.

Úgy tűnik tehát, hogy Fehérvári Balázs megtalálta a számítását Ausztriában, az osztrák úszósportban, még ha gyökeresen mások is a viszonyok a Lajtán túl. Az élet – legalábbis a sportban – kegyetlenebb, de az eredményeket ott is díjazzák.

Mint mindenütt a világon.