– Ausztriában az élsport egészen más szinten, más alapokon működik, mint Magyarországon – fogalmaz Fehérvári. – Konkrétan alig jut valami pénz, csak az alapszintű működésre. A gyerekek, illetve a gyerekek családjai saját pénzükből finanszírozzák a sportolást, az úszást, már az is kisebbfajta csoda, hogy ezt a háromnapos budapesti túrát kifizette a szövetség.
– De ez is csak azért volt lehetséges, mert idén elmaradt az olimpia, az edzőtábor, meg március után minden külföldi verseny a járvány miatt, és így maradt valamennyi elkölthető pénz a szövetség pénztárában – mondja a magyar szakember, aki pontosan látja, ég és föld a különbség a magyar és az osztrák sport finanszírozása között. – Odakint az edzéseket, a versenyeket a szülők fizetik, és ez nem olcsó mulatság, repkednek az 5-600 eurók. Piaci áron működik minden.
Felix Auböck 3:45,00 perces ideje a 400 méter gyorson mindenkit sokkolt a Széchy Tamás Uszodában.
– Be kell vallanom, hogy Felix tíz hete úszik velem – mondja Fehérvári. – Korábban Németországban úszott a riói olimpiáig, utána elment Amerikába, a Michigan Egyetemre, ahol volt egy nagyon jó éve, és a budapesti világbajnokságon ötödik lett 400 méter gyorson 3:45,21-gyel, de úgy, hogy az előfutamban a legjobb időt úszta 3.44,19-cel. Aztán évről évre egyre rosszabbak lettek az eredményei. Idén végzett az egyetemen, lediplomázott, májusban visszajött, egy kicsit úszkált Südstadtban, aztán megkért, hogy hadd dolgozhasson velem. Remekül sikerült a közös munka, meg is köszönte, úgy tűnik, megvan a közös hullámhossz. Most már úgy tűnik, nekivágunk az olimpiai felkészülésnek, de nemcsak vele, van még néhány úszóm, akik Budapesten is szépen teljesítettek. Hogy mi a titulusom? Nem mondanám, hogy szövetségi kapitány, de valami hasonló, Bundestrainer, azaz szövetségi edző az elnevezésem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!