Öcsi bácsi aligha gondolta, hogy musicalhős lesz

Néha átcsúszik a ló túlsó oldalára, de ezzel együtt sodró lendületű darab a Puskás, a musical. A szerdai főpróbán felállva tapsolt és őrjöngött az Erkel Színház publikuma, a közönségnél csak maguk a színészek élvezték jobban a háromórás előadást, amelyre büszke lehet Szente Vajk író-rendező.

Közben a hangulat – és, mivel a negyvenes, ötvenes években vagyunk – és a nemzetközi helyzet is egyre fokozódik. Feltűnik a színen Farkas Mihály (Nagy Sándor), aki egy fiktív figura, a Tanúból megismert Virág elvtársra hajazó Vörös elvtárs segítségével megpróbálja beszervezni besúgónak Öcsit, de természetesen sikertelenül. Sebes Gusztáv (Cseke Péter) sem maradhat ki a történetből, valósághű az a jelenet, amelyben megígéri Farkasnak, hogy 1953. november 25-én meg fogjuk verni az angolokat a Wembleyben. És az is kiderül, hogy nemigen volt más választása a mesternek... Erre aztán tényleg ráillik a frázis: menekülés a győzelembe.

A hős leszel! című dalból is sláger lesz:

A darab talán legjobb jeleneteiben a Bolond, Czibor Zoltán remekel, azaz megformálója, Ember Márk. Szerény véleményem szerint Nagy Sándorral együtt az ő alakítása emelkedik ki az előadásból, megrázó – bár nagy valószínűséggel fikciós – az a jelenet, amikor félholtra verik az ÁVH börtönében. Egyébként is, ha lehet kivetnivalót találni a forgatókönyvben, akkor az a Rákosi-rendszer brutalitásának a kelleténél talán erősebben hangsúlyozott bemutatása, és Öcsinek forradalmárként, szabadsághősként történő beállítása, ugyanis Puskás Ferenc – ezt tudjuk az előkerült magánleveleiből – apolitikus alkat volt. (Nem úgy, mint Czibor, aki még az '56-os forradalomban is aktív szerepet vállalt.)

De mindez csak egy szabad szemmel szinte láthatatlan légypiszok a monumentális tablón, a közönséget amúgy sem érdekelte túlzottan a történeti hűség, mert önfeledten végigtapsolta a főpróbát. Nekem, a sportújságírónak különösen hatásos volt az a befejező jelenet, amikor sokunk rádiós példaképe, Novotny Zoltán ismerteti az Aranycsapat tizenegy tagjának tömör élettörténetét, telitalálat a nyolcvanéves legenda bevonása a musical – még ha nem is látható, csak hallható – szereplői közé.

Muszáj szót ejteni Öcsi madridi bemutatkozásáról is, ahogy meghódítja, sőt, az ujja köré csavarja a kezdetben távolságtartó argentin vezérürüt, Alfredo Di Stéfanót. Kalapot kell emelnem az Östreicher Emilt remekül alakító Szerednyey Béla előtt, aki makulátlan spanyol nyelven tolmácsolja Öcsi érkezését a Real öltözőjébe.

Szóval, ez a rész is helyén van, mondhatni telitalálat, mint nagyjában és egészében a Puskás, a musical. Aki teheti, feltétlenül menjen el a csütörtök esti, ünnepi előbemutatóra, amely pontosan 75 évvel Öcsi válogatottbeli debütálása, az osztrákok elleni feledhetetlen 5:2 után lesz.

Ahogy ama bizonyos 5:2, úgy ez az előadás is borítékolhatóan bevonul a Puskás-legendáriumba.