Öcsi bácsi aligha gondolta, hogy musicalhős lesz, de cseppet sem baj, hogy így alakult.

Őrült végjáték: csodagól döntött a Real Madrid rekordot jelentő mérkőzésén
Most először találkoztak a felek a 2024-es Bajnokok Ligája-döntő óta.
Öcsi bácsi aligha gondolta, hogy musicalhős lesz, de cseppet sem baj, hogy így alakult.
Fura gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor szerda este az Erkel Színház felé ballagtam, a Puskás, a musical második főpróbájára. Az első dolog, ami bevillant, az volt: vajon nem szentségtörés-e a legismertebb magyar életéből zenés darabot fabrikálni? A második pedig, mintha csak válaszoltam volna önmagamnak: hogyhogy csak most jutott eszébe valakinek – jelesül Szente Vajk író-rendezőnek –, hogy színre vigye ezt az utánozhatatlanul kalandos élettörténetet?
Mindenesetre már az előcsarnokban szerencsém volt, mert összefutottam Szente Vajkkal – aki a 2009-es Made in Hungária óta az egyik kedvenc színészem, de ezt most nem árultam el neki –, és a röpke beszélgetés mintegy megalapozta az élményt.
Aztán elkezdődött a musical, és azonnal eloszlott minden kétségem, ha egyáltalán volt ilyen: rögtön beszippantott az előadás varázsa. Aranyos volt a kispesti Lipták grund hangulatának felidézése, Öcsi (Veréb Tamás) és az elválaszthatatlan jó barát, Bozsik Cucu (Fehér Tibor) története, majd a második világháborús bombázások és a Vörös Hadsereg bevonulásának felvillantása, bár kissé didaktikusnak tűnt az utóbbi epizód. De sebaj, máris megérkezett a cselekmény fonala 1945. augusztus 20-ához, Öcsi első válogatott mérkőzéséhez, az osztrákok elleni 5:2-höz, és az első slágergyanús betétszámhoz. (Zeneszerző: Juhász Levente) „Győzni kell az életünk árán, bármi vár, itt nincs aki fél, Magyarország a góljaink szárnyán, harcba száll a győzelemért”, énekli a kórus, táncolja a tánckar, a közönség pedig már ekkor tombol, percekig zúg a vastaps, a Magyar Kórházszövetség közreműködésével és a produkció jóvoltából a koronavírus-járvány idején a budapesti kórházakban dolgozók tekinthették meg az előadás főpróbáját ingyen a Erkelben. Lopva jobbra, balra sandítottam, tinédzser lányok sikongattak, olyanok, akik becslésem szerint életükben nem voltak még futballmeccsen, de elragadta őket a darab ellenállhatatlan sodrása. Még úgy is, hogy egyik-másik zeneszámot hallva halvány utánérzésünk van az Oroszlánkirályhoz...
Közben a hangulat – és, mivel a negyvenes, ötvenes években vagyunk – és a nemzetközi helyzet is egyre fokozódik. Feltűnik a színen Farkas Mihály (Nagy Sándor), aki egy fiktív figura, a Tanúból megismert Virág elvtársra hajazó Vörös elvtárs segítségével megpróbálja beszervezni besúgónak Öcsit, de természetesen sikertelenül. Sebes Gusztáv (Cseke Péter) sem maradhat ki a történetből, valósághű az a jelenet, amelyben megígéri Farkasnak, hogy 1953. november 25-én meg fogjuk verni az angolokat a Wembleyben. És az is kiderül, hogy nemigen volt más választása a mesternek... Erre aztán tényleg ráillik a frázis: menekülés a győzelembe.
A hős leszel! című dalból is sláger lesz:
A darab talán legjobb jeleneteiben a Bolond, Czibor Zoltán remekel, azaz megformálója, Ember Márk. Szerény véleményem szerint Nagy Sándorral együtt az ő alakítása emelkedik ki az előadásból, megrázó – bár nagy valószínűséggel fikciós – az a jelenet, amikor félholtra verik az ÁVH börtönében. Egyébként is, ha lehet kivetnivalót találni a forgatókönyvben, akkor az a Rákosi-rendszer brutalitásának a kelleténél talán erősebben hangsúlyozott bemutatása, és Öcsinek forradalmárként, szabadsághősként történő beállítása, ugyanis Puskás Ferenc – ezt tudjuk az előkerült magánleveleiből – apolitikus alkat volt. (Nem úgy, mint Czibor, aki még az '56-os forradalomban is aktív szerepet vállalt.)
De mindez csak egy szabad szemmel szinte láthatatlan légypiszok a monumentális tablón, a közönséget amúgy sem érdekelte túlzottan a történeti hűség, mert önfeledten végigtapsolta a főpróbát. Nekem, a sportújságírónak különösen hatásos volt az a befejező jelenet, amikor sokunk rádiós példaképe, Novotny Zoltán ismerteti az Aranycsapat tizenegy tagjának tömör élettörténetét, telitalálat a nyolcvanéves legenda bevonása a musical – még ha nem is látható, csak hallható – szereplői közé.
Muszáj szót ejteni Öcsi madridi bemutatkozásáról is, ahogy meghódítja, sőt, az ujja köré csavarja a kezdetben távolságtartó argentin vezérürüt, Alfredo Di Stéfanót. Kalapot kell emelnem az Östreicher Emilt remekül alakító Szerednyey Béla előtt, aki makulátlan spanyol nyelven tolmácsolja Öcsi érkezését a Real öltözőjébe.
Szóval, ez a rész is helyén van, mondhatni telitalálat, mint nagyjában és egészében a Puskás, a musical. Aki teheti, feltétlenül menjen el a csütörtök esti, ünnepi előbemutatóra, amely pontosan 75 évvel Öcsi válogatottbeli debütálása, az osztrákok elleni feledhetetlen 5:2 után lesz.
Ahogy ama bizonyos 5:2, úgy ez az előadás is borítékolhatóan bevonul a Puskás-legendáriumba.
Most először találkoztak a felek a 2024-es Bajnokok Ligája-döntő óta.
A világranglista 10. helyén álló Shelton már megoldhatatlan feladat volt honfitársunk számára.
Mindent láthattunk, ami egy rangadó velejárója, és a PSG 2-0-ra győzött a Bayern München ellen.
Brutális volt látni is, nemhogy átélni.
Most először találkoztak a felek a 2024-es Bajnokok Ligája-döntő óta.
A világranglista 10. helyén álló Shelton már megoldhatatlan feladat volt honfitársunk számára.
Mindent láthattunk, ami egy rangadó velejárója, és a PSG 2-0-ra győzött a Bayern München ellen.
Brutális volt látni is, nemhogy átélni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.