Játszani muszáj!

Több mérkőzés maradt el a bajnoki szezonból eltelt három hét alatt, mint amennyit lejátszottak.

Kár lenne szépíteni a helyzetet: óriási a káosz a magyar kosárlabdában. Különösebb bizonyítékra nincsen szükség, elég, ha ránézünk az eddig lezajlott bajnoki fordulók eredménysorára, természetesen a hölgyeknél és a férfiaknál ugyanazt látjuk: az óriási káoszt.

Nézzük a közelmúlt termését! A bajnokság október 3-án kezdődött, ám a férfiaknál az Alba Fehérvár, a PVSK és a Zalaegerszeg még egyszer sem lépett pályára, a Falco Szombathely is csak később kezdhetett, és bár a hét végén papíron már a hetedik forduló következne, csupán egyszer lépett pályára. A Körmend rajtja két hetet csúszott, és csak két csapat akad, amely tartaná a lépést a menetrenddel. A Paks karanténba került, a Szolnok négy hétre szállt ki a küzdelmekből, a DEAC sem játszhat jó ideig. A Kaposvár még állja a sarat, vagy inkább szerencsés, mert eddig megkímélte a vírus, és mert a múlt héten a Sopron nem állhatott ki a fertőzések miatt. Ezért rábeszélte a Körmendet, amelynek a soros ellenfele szintén kidőlt, hogy ha már mindketten szabadok, akkor játsszák le most az eredetileg a 15. fordulóra kiírt mérkőzésüket. Az pedig már-már megmosolyogtató volt, hogy amikor a Covidtól érintetlen Kecskemét megtudta, hogy nem mérkőzhet meg a Debrecennel, akkor a nyilvánosság előtt jelezte, hogy szívesen játszana, ha lenne a közelben egy arra alkalmas csapat...

Tudom, nehéz követni, de a hölgyekről még nem is szóltunk. Ott is sorban vonultak karanténba a csapatok, mint például a Vasas, a Győr, a PEAC-Pécs és a Sopron Basket. Csak egy jellemző eset: két hete a Győr Sopronban játszott, majd néhány nap múlva kiderült, több játékosa is koronavírusos, emiatt le kellett fújni a Sopron–Szekszárd rangadót óvatosságból. Volt értelme az óvatosságnak, mert a címvédő centerének, Határ Bernadettnek a tesztje pozitív lett, az pedig természetes, hogy a csapat következő meccsének vagy meccseinek is új időpontot kell keresni. Tegyük hozzá, a rangadó elhalasztásáról a döntés mintegy négy órával a kezdés előtt született meg, mert a soproniak csak akkor értesültek a győriek megbetegedéséről, amikor a szekszárdiak közül többen talán már el is indultak a hűség városa felé.

Folytathatnánk a sort, de felesleges: így is pontosan látszik, hogy minden kiszámíthatatlan, és jóval több mérkőzés maradt el a bajnoki szezonból eltelt három hét alatt, mint amennyit lejátszottak. Ráadásul a helyzet nemcsak itthon kaotikus, hanem egészen friss, szerdai példa a Falco Szombathely kálváriája: mint megírtuk, a csapat elutazott a világ másik végén található Nyizsnyij Novgorodba komoly anyagi áldozatok árán, majd három órával a kezdés előtt kiderült, a hazai csapatból hatan fertőzöttek, a meccs elmarad, ők pedig bumlizhatnak vissza játék nélkül.

Kézenfekvő a kérdés: ennek mi az értelme? Hol lehet itt gondolni szakmai szempontokra, komoly edzésmunkára, alapos felkészülésre? A betegségtől sújtott erős csapat hátrányba kerül a koronavírust megúszó gyengébbel szemben, áll a zászló, hogy nem a legjobbak végeznek majd a dobogón, nem a leggyengébbek zárnak majd a tabella alján. Ráadásul a folyamatos tesztelés igen nagy anyagi terhet is jelent az amúgy sem krőzusi gazdagságú kluboknak. A kérdés persze jogos, a válasz viszont nem lehet más: csak ennek van értelme. Játszani, akár a legnagyobb káoszban is.

Nincs más választás, ez az év a túlélésről szól. A sportág és a csapatok szponzorai megjelenésre fizetnek, és ha a meccsszám a felére csökken, akkor a pénz is feleződik, ha egyáltalán nincs mérkőzés, akkor a pénzforrás is elapad az élvonalban. Kényelmes megoldás lenne elhalasztani a bajnokságot, ám a klubok nyolcvan százaléka összeomlana a következő idényre, játékosok és edzők tucatjait lennének kénytelenek szélnek ereszteni, azaz a megszűnés szélére sodródna a sportág. Tegyük hozzá: nem véletlenül kínlódik ugyanígy a többi csapatsport is, mindez nem csupán a kosárlabdára igaz.

Fűzy András, a Győr elnöke találóan és világosan fogalmazott egy interjúban, amelyet a Bb1.hu szakportálnak adott: „El kell fogadnunk, hogy ez ilyen szezon, és együtt kell működnünk. Valahol az eredményességen felül kellene emelkednie mindenkinek. Most nem ez a legfontosabb szempont. Az erkölcsösséget, az egészséget nem pontokban mérik. Mi ezek mentén dolgozunk. Nem a legerősebb csapatunkkal fogunk kiállni, de játszunk majd. A legfontosabb, hogy a kosárlabda ne álljon meg, mert olyan súlyos károkat okozna, ha ismét megállna a bajnokság, ami miatt a felnőtt csapatok működése veszélybe kerülne.” Majd kicsit később az interjúban: „Ha mindenki csak a pillanatnyi érdekét tartja szem előtt, akkor ez a rendszer nem fog tudni működni. Apránként a saját sírunkat ássuk meg.”

Bizonyára sokan ismerik a latin mondást: „Navigare necesse est.” Azt jelenti, hajózni muszáj. Több mint kétezer éve Cnaeus Pompeius Magnus, a híres hadvezér és politikus mondta ezt a Szicíliából az éhező Rómába gabonát szállító hajósoknak, akik nem akarták elhagyni a kikötőt a vihar miatt. Napjainkban a koronavírus az élet minden szegletére fenyegetést jelent, és mindegyikre igaz az, ami a sportban így hangzik: játszani muszáj.

Ez ad most értelmet a káosznak is.