A meccs végén Sigér Dávidnak volt több figyelemreméltó gondolata: a 29 éves középpályás az érzelmi húrok pengetése („felemelő és inspiráló volt a Nou Campban jászani”) után megjegyezte, hogy nem véletlenül cserélt a széleken legtöbbet a csapata. Ott futballoztak ugyanis a Barcelon spílerei, akiket nehezen tudtak féken tartani egy idő után. Erre rímel egyébként Rebrovnak a meccs után levont következtetése is: más felkészülni egy NB I-es mérkőzésre és más a Bajnokok Ligájára. Valóban.
Könnyen lehet, szinte biztos, hogy az a húsz perc, amikor tényleg a maximális fordulatszámon pörgött a Fradi, itthon elég bármelyik csapattal szemben. A BL-ben szemlátomást ez még kevés. Pedig a félreértelmezés elkerülése érdekében szögezzük le: nem az alvó oroszlán bajszát húzta meg a Ferencváros a Nou Campban. A jelenlegi Barcelona az alul motivált Messi nélkül középcsapat lenne. De a hatszoros Aranylabdás, legyen bármilyen boldogtalan, még mindig meg tud nyerni meccseket a csapatának. Ez is kiderült Barcelonában.
Más is: a Ferencvárosnak óriási értéke a taktikailag felkészült, gyors és technikás Nguen Tokmac. De amint nyomás alatt játszva fáradnak a labdarúgók, gyakran a norvég csatárnak előrevágott labda marad az egyetlen fegyver. Tegyük hozzá, ez nem sült el rosszul a második félidőben, amikor 11-est és kiállítást hozott össze a robbanékony center. De hosszabb távon nem lenne baj, ha rajta kívül lenne még egy kiemelkedően gyors játékos a Fradiban.
Aki nem látta a Barcelona–Ferencváros találkozót és csak az eredményt tudja, az abban a hitben él, hogy sima meccsen kapott ki a Fradi. Pedig tudjuk, ez nem igaz. Rebrov és csapata erőt meríthet a barcelonai ötösből, a meccs egyes szakaszaiból. Vegyük úgy, hogy Sir Alex Ferguson annak idején nem is mondott semmit.
Barcelonában a Fradi
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!