Izland az alkohol és a drog elől menekült a sportba

Labdarúgásban a 2016-os Európa-bajnoki negyeddöntő és a 2018-as világbajnoki részvétel, kézilabdában a 2008-as olimpiai ezüst a legtöbb sportrajongó előtt ismert. Kétségtelenül ezek Izland kiemelkedő sportsikerei, de a szigetország szép lassan valamennyi sportágban nemzetközi szintű eredményeket ér el.

Izland tele van műfüves dühöngőkkel Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Az iménti felsorolást folytathatjuk kosárlabdával: az izlandi férfiválogatott kijutott a 2015-ös és a 2017-es Európa-bajnokságra. Az izlandi hölgyek pedig a magyar válogatottat is meglepték már, 2016-ban odahaza legyőzték a mieinket Eb-selejtezőn.

Izlandon már a jégkorong is meghonosodott, s noha még csak a világbajnoki negyedosztályban szerepel a válogatott, az egy főre jutó játékosok száma alapján máris a világ élvonalába tartozik. S természetesen a röplabda sem ismeretlen „Jégföldön”.

Az egyéni sportágakban is szép sikerekkel büszkélkedhet a szigetország. Vilhjálmur Einarsson még az 1964-es tokiói olimpián szerzett bronzérmet hármasugrásban, Vala Flosadóttir 2000-ben Sydneyben lett harmadik a hölgyek között rúdugrásban. Úszásban is van már nemzetközi klasszisuk, Hrafnhildur Lúthersdóttir Eb-ezüstérmes és olimpiai ötödik helyezett mellúszásban.

Az erősember sportban az izlandiak rendre a legjobbak közé tartoznak, Jón Páll Sigmarsson túlzás nélkül legenda. Hogy egy másik „extrém” sportot említsünk: Izland sakkban is jelentős erőt képvisel; nem véletlenül rendezték a 1972-ben Reykjavíkban a Borisz Szpasszkij–Bobby Fischer világbajnoki döntőt, Friðrik Ólafsson pedig a nemzetközi sakkszövetség, a FIDE elnöke volt.

A még így sem teljes lajstrom után feltehetjük a kérdés: vajon mi áll az izlandi sportsikerek mögött? A válasz meghökkentő: az alkohol és a drog. Legalábbis ami az elmúlt másfél évtizedet tekinti, azt a korszakot, amikor a szigetország labdarúgásban feljött az európai mezőny élvonalába.

– 2004-ben indították el a szabadtéri futball- és kosárlabdapálya építési programot. Szerte Reykjavíkban és a többi városban is tucat számra avattak kivilágítható és fűthető, mi így mondanák, dühöngőket. Mégpedig azért, mert a sport erejével akartak megküzdeni a fiatalság körében elharapódzó alkohol- és drogfüggőséggel. Mára ezen pályák jelentős részét be is fedték, hogy bármilyen időjárási körülmények között alkalmasak legyenek a sportolásra – mondta az érdeklődésünkre Matus Sándor, a korábbi NB I-es kapus, aki másfél évtizede Izlandon él, s ott is alapított családot.

Ugyanezt a véleményt izlandi újságíró kollégák is megerősítették.

Ilyen egyszerű lenne?

Izland több szempontból máig külön utas politikát követ. Bizonyította ezt a jelzáloghitel-válság megoldásával (leegyszerűsítve: az adófizetők pénzén nem volt hajlandó megmenteni a bankokat), s hiába invitálja folyamatosan az Európai Unió, nem kíván csatlakozni a közösséghez.

A kicsi szép – idézhetjük Ernst F. Schumacher németországi születésű közgazdász tézisét, egyben közismert könyvének a címét. Pláne, ha csak annyira nyitott a világra, hogy a saját útját járhatja. Izland ennek az érzékletes példája.