Mike Tyson harcra kész, kigyúrva várja a Roy Jones elleni csatát

A profi ökölvívás világát ritkán tartja lázban két ötvenes éveiben járó férfi közelgő mérkőzése. Most mégis ez a helyzet. Magyar idő szerint vasárnap hajnalban csap össze Mike Tyson és Roy Jones Jr.

Döntetlen lett a legendák csatája

– Képzeljenek el egy az egy elleni összecsapást Dennis Rodman és Metta Sandiford-Artest között! Képzeljék el, mekkora lenne, ha John McEnroe játszana Serena vagy Venus Williams ellen! – vizionált Tyson.

Jones Tysonhoz képest szerény összegért, nagyjából hárommillió dollárért cserébe száll ringbe. Pályafutása csúcsán is érdekelte volna a Tyson elleni csata, tizenhat évvel később teljesült a vágya.

A résztvevők tehát nem járnak rosszul. Kérdés, hogy a ketrecharccal szembeni népszerűségi versenyben évek óta fokozatosan visszaeső profi ökölvívásnak jót tesz-e, ha a jelen legjobbjainak felemelése helyett a múlt nagy neveihez nyúl. Nehéz sportszakmai szempontból komolyan venni egy olyan gálát, amelynek felvezető meccseként a korábbi háromszoros NBA-zsákolóbajnok Nate Robinson öklözik a koronavírus-tagadó YouTube-személyiség, Jake Paul ellen.

Érdekes mérkőzés vagy ideiglenes elmezavar?

Az ökölvívás korábbi nagyjait is megosztotta a mérkőzés. Lennox Lewis, aki 2002-ben Tyson ellen is megvédte világbajnoki övét, várja az összecsapást.

– Nem hittem, hogy Tysont még valaha a ringben látom, azt hittem, hogy jól elvan a dolgaival, a színészkedéssel. Mike Tysonért mindenki rajong, Roy Jonest is mindenki imádja. Elképesztő, hogy az ő korukban képesek áldozatot hozni azért, hogy újra szorítóba lépjenek. Hogy ki az esélyes? Roy Jonest jól ismerjük, úgy emlékszünk rá, mint a valaha volt egyik leggyorsabb ökölvívóra. Rengeteget mozog, nem lesz tehát könnyű célpont. Ezen a meccsen pedig biztos nem fog a pofonért menni. Úgy tudom, elég méretes lesz a ring, ami neki kedvez, de ha Mike mégis képes lesz elkapni őt, akkor érdekes mérkőzést fogunk látni.

Egy másik legenda inkább félti a résztvevőket. A pályafutása két, egyaránt sikeres időszaka között tíz évet kihagyó, majd a visszatérés gondolatával még 55 évesen is eljátszadozó George Foreman személyes tapasztalatokra alapozhatja véleményét.

– Ez ideiglenes elmezavar. Ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a tengerre vágyik. Jó mókára és nyugalomra készül, aztán amikor jönnek a hullámok, az eső és a vihar, rájön, hogy jó lett volna a szárazföldön maradni. Sokunkkal megtörtént ez, de nehéz visszanyerni azt a keménységet és időzítést, ami régen jellemezte az embert.

Mike Tyson

Minden idők legfiatalabb profi világbajnoka nehézsúlyban, 1986-ban húszévesen és négy hónaposan szerezte meg az övet. Első vereségét a 37. profi meccsén szenvedte el, amikor Buster Douglas óriási meglepetésre kiütötte.

Aztán következett három év börtön nemi erőszak miatt. A szabadulás után még mindig a legjobbak közé tartozott, visszaszerezte az övet is, ám Evander Holyfield kétszer is legyőzte – másodszor úgy, hogy Tysont leléptették, amiért ellenfele füléből kiharapott egy darabot.

Az örökös eltiltást megúszta, ahogy később egy gong utáni ütést és egy pozitív drogtesztet is. 2002-ben még egyszer bokszolhatott vb-címért, de kikapott Lennox Lewistól. Utána még három profi meccse volt, az utolsó kettőn kikapott. 50-6-os (44 KO) mutatóval vonult vissza 2005-ben.

Közben csődbe ment, pedig a profi ökölvívással akkoriban is igen jól lehetett keresni. Anyagilag azóta talpra állt, szerepelt filmekben és a színpadon is. Egy évvel a visszavonulása után próbálkozott először bemutató meccsekkel, ám az első alkalom olyan sikertelen volt, hogy egyben az utolsó is lett.

Egészen 2020-ig. Tyson tavasszal bejelentette, hogy visszatér. Először Evander Holyfield lett volna az ellenfél (2009-ben élő televíziós adásban kért tőle bocsánatot Tyson a harapásért), de végül nem tudtak megegyezni, így jött a képbe Roy Jones Jr. Szeptember 12. volt az első időpont, de a pandémia miatt elhalasztották az eseményt, hogy maximalizálni tudják a bevételeket.

Roy Jones Jr.

Jones mindössze három évvel fiatalabb Tysonnál, viszont egészen 2018-ig aktívan bokszolt, még ha addigra már jócskán túl is jutott a zeniten.

Amatőrként az 1988-as szöuli olimpián ezüstérmet szerzett – az arany bizonyítottan csalással a dél-koreai Pak Szihunnak jutott, aki maga is elismerte, hogy Jonesnak kellett volna nyernie a döntőt.

A profik között 1993-ban szerzett középsúlyú világbajnoki övet, a később szintén legendás státuszba emelkedő Bernard Hopkins ellen. Fokozatosan lépett felfelé a súlycsoportokban, a nagyközépsúlyt, majd a félnehézsúlyt uralta. A Ring magazin az 1990-es évtized legjobbjának választotta, valamennyi súlycsoportot figyelembe véve.

2003-ban nehézsúlyban is világbajnok lett John Ruiz ellen – százhat év után Jones lett az első korábbi középsúlyú világbajnok, aki a legnehezebbek között is övet nyert. Az első ötven összecsapásából egyet vesztett el, azt is azért, mert nem bírta időben abbahagyni Montell Griffin püfölését.

Utána megindult a hanyatlás: bár pályafutása második felében is nyert még kisebb presztízsű öveket, a legnagyobb meccsein elbukott Antonio Tarver, Glen Johnson és Joe Calzaghe ellen.

Végül 2018-ban, 49 évesen győzelemmel zárta le profi pályafutását, 66-9 (47 KO) mutatóval, bár nyitva hagyta a kiskaput, hogy ha egy összecsapás még igazán érdekli, akkor újra küzdhet. Tyson ebbe a kategóriába esett.