Rákosi Gyula egyetért a megállapítással: éppen a Juventus a másik főszereplő, ha a Ferencváros egyik legszebb történetét idézzük fel. Sőt, a legnépszerűbb magyar klub a Zebrák ellen érte el legnagyobb nemzetközi sikerét: 1965-ben megnyerte az akkor virágzó, később az UEFA-kupába olvadt Vásárvárosok Kupáját, a VVK-t. (A sorozatot nem az UEFA írta ki eredetileg nem klubok, hanem városok számára, így hivatalosan nem jogelődje az UEFA-kupának, de történeti szempontból okkal nevezhető az előzményének.) Ma már legenda, hogy az eredeti kiírással szemben csupán egy meccsen dőlt el a döntőben a serleg sorsa, ráadásul azt az egy meccset Torinóban rendezték meg.
– Mi, játékosok nagyon pipák voltunk, amikor megtudtuk, nem lesz visszavágó – idézi fel az ötvenöt évvel ezelőtt történteket a 82 esztendős Rákosi Gyula, a Fradi akkori csatára, későbbi vezetőedzője. – Úgy éreztük, megérdemeltük volna a több esélyt a végső sikerre, hiszen nagyon nehéz úton jutottunk el a döntőig.
Még mai szemmel is tényleg roppant rögös volt ez az út, pedig akkoriban korántsem volt annyira sűrű a nemzetközi versenynaptár a sportágban, mint manapság. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nem számított az idegenben szerzett gól, és ha az első meccset az egyik, a másodikat a másik nyerte, akkor a harmadik döntött a továbbjutásról. Az első körben a Fradi egy 2:0-s győzelemmel és egy 1:0-s vereséggel lépett túl a csehszlovák Spartak Brno együttesén, a másodikban viszont, mivel az osztrák Wiener SC 1-0-ra megnyerte az első meccset, majd a magyar csapat győzött 2:1-re, máris harmadik találkozóra kényszerült, amit 2:0-lal hozott, és mehetett a harmadik körbe. Ott az AS Romát két győzelemmel búcsúztatta (2:1, 1:0), a negyeddöntő már korántsem volt ennyire sima a spanyol Athletic Bilbao ellen. Az összesítés 2:2 lett, a harmadik mérkőzést viszont a Fradi 3:0-ra megnyerte.

Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet
Ezután következett az elődöntő, természetesen ez sem dőlt el két meccsen, előbb a Manchester United örülhetett a 3:2-es sikerének, a Népstadionban 1:0-ra a zöld-fehérek bizonyultak jobbnak, és szerencsére tíz nap múlva, 1965. június 16-án ismét Budapesten rendezték meg a harmadik összecsapást, amelyen Karába János csaknem harminc méterről lőtt bombagólt a bal felső sarokba, majd Fenyvesi Máté szerzett szemfüles gólt, és a Nobby Stilest, Bobby Charltont, Dennis Law-t és George Bestet is felvonultató angolok hiába szépítettek, a 2:1 a Fradi döntőbe jutását jelentette.