Albert szinte észre sem vette, hogy a Fradi legyőzte a Juventust + videó

Nem esélyesként várja a Ferencváros szerdán este a Juventust a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ugyanakkor nem a Ferencváros számított esélyesnek a Vásárvárosok Kupája 1965-ös döntőjében sem, ráadásul a serleg sorsa a Fradi miatt nem két, hanem csak egy mérkőzésen dőlt el, és azt is Torinóban játszották le. A magyar együttes ennek ellenére 1:0-ra nyert, és ezzel a legrangosabb sikerét érte el. A ma 82 esztendős Rákosi Gyulával, a Ferencváros akkori csatárával emlékeztünk vissza a Juventus elleni győzelemre, de a legendás támadó a mai utódok Bajnokok Ligája-szerepléséről is elmondta a véleményét.

Rákosi Gyula egykori labdarúgó Fotó: Mirkó István Forrás: Magyar Nemzet

Rákosi Gyula egyetért a megállapítással: éppen a Juventus a másik főszereplő, ha a Ferencváros egyik legszebb történetét idézzük fel. Sőt, a legnépszerűbb magyar klub a Zebrák ellen érte el legnagyobb nemzetközi sikerét: 1965-ben megnyerte az akkor virágzó, később az UEFA-kupába olvadt Vásárvárosok Kupáját, a VVK-t. (A sorozatot nem az UEFA írta ki eredetileg nem klubok, hanem városok számára, így hivatalosan nem jogelődje az UEFA-kupának, de történeti szempontból okkal nevezhető az előzményének.) Ma már legenda, hogy az eredeti kiírással szemben csupán egy meccsen dőlt el a döntőben a serleg sorsa, ráadásul azt az egy meccset Torinóban rendezték meg.

– Mi, játékosok nagyon pipák voltunk, amikor megtudtuk, nem lesz visszavágó – idézi fel az ötvenöt évvel ezelőtt történteket a 82 esztendős Rákosi Gyula, a Fradi akkori csatára, későbbi vezetőedzője. – Úgy éreztük, megérdemeltük volna a több esélyt a végső sikerre, hiszen nagyon nehéz úton jutottunk el a döntőig.

Még mai szemmel is tényleg roppant rögös volt ez az út, pedig akkoriban korántsem volt annyira sűrű a nemzetközi versenynaptár a sportágban, mint manapság. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nem számított az idegenben szerzett gól, és ha az első meccset az egyik, a másodikat a másik nyerte, akkor a harmadik döntött a továbbjutásról. Az első körben a Fradi egy 2:0-s győzelemmel és egy 1:0-s vereséggel lépett túl a csehszlovák Spartak Brno együttesén, a másodikban viszont, mivel az osztrák Wiener SC 1-0-ra megnyerte az első meccset, majd a magyar csapat győzött 2:1-re, máris harmadik találkozóra kényszerült, amit 2:0-lal hozott, és mehetett a harmadik körbe. Ott az AS Romát két győzelemmel búcsúztatta (2:1, 1:0), a negyeddöntő már korántsem volt ennyire sima a spanyol Athletic Bilbao ellen. Az összesítés 2:2 lett, a harmadik mérkőzést viszont a Fradi 3:0-ra megnyerte.

Rákosi Gyula részese volt a Fradi legnagyobb sikerének
Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet

Ezután következett az elődöntő, természetesen ez sem dőlt el két meccsen, előbb a Manchester United örülhetett a 3:2-es sikerének, a Népstadionban 1:0-ra a zöld-fehérek bizonyultak jobbnak, és szerencsére tíz nap múlva, 1965. június 16-án ismét Budapesten rendezték meg a harmadik összecsapást, amelyen Karába János csaknem harminc méterről lőtt bombagólt a bal felső sarokba, majd Fenyvesi Máté szerzett szemfüles gólt, és a Nobby Stilest, Bobby Charltont, Dennis Law-t és George Bestet is felvonultató angolok hiába szépítettek, a 2:1 a Fradi döntőbe jutását jelentette.

– Csak ezután tudtuk meg, hogy a Juventusszal mindössze egyszer játszunk a kupáért, és azt is Torinóban – folytatja Rákosi Gyula. – A hivatkozási alap a csapat egyesült államokbeli túrája volt, ám a döntő első meccsének június 23-a volt az időpontja, mi pedig július 2-án indultunk New Yorkba, 30-án pedig a Kőbányai Sörgyárral még játszottunk egy edzőmeccset. Végül egy vezető kibökte, így valutához jut az ország, a sporthivatal anyagilag is jól jár. Nem volt mit tennünk, lenyeltük ezt a békát.

A csapat június 20-án lejátszotta a soros bajnoki meccsét az MTK ellen, 4:2-re kikapott, majd elutazott Torinóba, ahol 23-án lejátszotta a VVK döntőjét. Mészáros József vezetőedző ezt a csapatot küldte pályára: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth L. – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Sajnos, közülük ma már csak Horváth László, Juhász István, Karába János, Rákosi Gyula és Fenyvesi Máté él közöttünk.

– Egymást nyugtattuk – emlékszik tovább Rákosi Gyula –, bár túlzottan nem voltunk idegesek. Arról beszélgettünk, nehogy kapjunk egy ötöst a Juventustól, mert ha csak kicsit kapunk ki a világ egyik legerősebb csapatától idegenben, akkor azt nem kell nagyon megmagyarázni. Aztán eljött a meccs, és az olaszok rengeteg helyzetet kihagytak. Gyorsak voltak, magabiztosak, aztán mindenki legnagyobb meglepetésére mi szereztünk vezetést a második félidőben. Novák Dezső adott be jobbról, Albert Flórit kilökték a labda alól, de mögötte érkezett a mezőny egyik legalacsonyabb játékosa, Fenyvesi Máté, és a hálóba fejelt. Flóri először észre sem vette, hevesen reklamálni kezdett a játékvezetőnél, én szóltam neki, hogy hagyja, jöjjön inkább ünnepelni. Ezután nagyon beszorítottak minket a kapunk elé az olaszok, de egymást mindig kisegítve megőriztük az előnyünket. Minket is meglepett ez a siker, és természetesen roppant boldogok voltunk. A Juventus játékosaitól megtudtuk, ezer dollárt kaptak volna fejenként a kupagyőzelemért, mi ezer forintot kaptunk, azt is összedobtuk, majd úgy osztottuk szét, hogy azok is kapjanak, akik a döntőben nem léptek pályára, de addig többször is játszottak.

Rákosi Gyula ennek ellenére azt mondja, nem ez volt pályafutása legnagyobb sikere, illetve nem szívesen tesz különbséget a bajnoki aranyérmek, a válogatott szép eredményei és a VVK-győzelem között, ő valamennyit nagyon élvezte, mert rendszerint dugig megtelt stadionok előtt futballozva érte el azokat. A mai Ferencvárosról szólva pedig bevallja, önkritikát kell gyakorolnia, mert eleinte nemigen hitt Szergej Rebrov szerződtetésében.

– Kicsit húztam a számat, amikor kiderült, ő lesz a vezetőedző, de belátom, tévedtem. Nagyon jól megtalálta a játékosokat az elképzeléseihez, és egyáltalán egymásra talált egy jó keret, egy jó edző és a profi háttér a vezetéssel együtt. Le a kalappal a Bajnokok Ligája selejtezőiben nyújtott teljesítmény előtt, négy bajnok búcsúztatása a bravúr kategóriájába tartozik. Nekem a Barcelona ellen is tetszett a csapat, bár 3-1-es katalán vezetésnél tíz ember ellen nem kellett volna még két gólt kapni. Ugyanakkor jó volt látni, hogy a csapat egy ilyen tudású ellenféllel szemben is bátran futballozik. A sorsoláskor pedig örültem, hiszen ebben a mezőnyben még a negyedik hely sem számít szégyennek, ráadásul a Dinamo Kijev ellen már pontot is szerzett a csapat. Ha nem jön közbe semmi, szerdán este is ott leszek a meccsen. A Juventus természetesen jóval esélyesebb, de ez futball, amelyben egy meccsen sok minden megtörténhet, annak idején mi is esélytelenebbként győztünk Torinóban. Ám, ha nyernek az olaszok, de azt látom, hogy a Fradi mindent megtesz a sikerért, én tapsolni fogok neki.

EGYETLEN MAGYAR GYŐZELEM A Ferencváros nyolcadik alkalommal találkozik a Juventusszal szerda este 21 órakor. Az első hat mérkőzést a boldog emlékezetű Közép-európai Kupában vívták egymással, a hetedik volt a Torinóban 1:0-ra megnyert VVK-döntő. Magyar szempontból nem sikerült jól az első alkalom, 1932. június 29-én ugyanis idegenben a Fradi 4:0-ra kikapott, öt nap múlva a visszavágón 3:3 lett a végeredmény. Hat évvel később 1938. június 27-én hazai pályán már csak 3:2-re nyert a Juventus, egy hét múlva pedig meglett az első magyar siker a Ferencváros 2:0-ra győzött. A harmadszor 1962-ben vívott oda-visszavágós párharcot a két csapat, június 10-én a Juventus Budapesten 1:0-ra hozta a meccset, egy héttel később Torinóban 1:1-gyel ért véget a mérkőzés. Fontos tény, hogy bár az olasz együttes a Ferencvároson kívül a harmincas évek óta megmérkőzött az Újpest FC-vel Hungáriával, a Pécsi Dózsával, az Újpest Dózsával és a Rába ETO-val is, az említett 1938-as ferencvárosi 2:0-ás sikert leszámítva magyar csapattól nem szenvedett vereséget.