Huszonöt évvel ezelőtt volt az első nap, amikor a labdarúgók már azzal a tudattal ébredhettek, hogy szabadok, miután 1995. december 15-én számukra kedvező, jogerős döntést hozott az Európai Bíróság. A C-415/93 számú határozat kimondta, hogy a szabad munkavállalás a sportolókra is érvényes, azaz a lejárt szerződésű futballistákért nem kérhet pénzt a klubjuk.
Bosman-szabályként híresült el a szabályozás, amelynek köszönhetően egy csapásra nyerő helyzetbe kerültek a játékosok a klubokkal folytatott tárgyalások során. Mivel a szerződésük lejártakor ingyen távozhattak, a kérők az átigazolási díjon megspórolt összeget a fizetésükre költhették, a folyamat pedig beindította a véget nem érő licitet, amelynek igazi nyertesei a futballisták lettek.
A forradalom kirobbantója Jean-Marc Bosman volt, akinek a nevét viseli a határozat a köznyelvben. A korábbi belga U21-es válogatott középpályás szerződése 1990-ben lejárt a Liége csapatánál, és távozni szeretett volna a francia Dunkerque együttesébe. Akkoriban azonban ezután még mindig meg kellett vásárolni a játékjogát a kérőnek, a Liége pedig ötszázezer fontot követelt a franciáktól. Viszonyításképpen, abban az évben alig több mint 11 millió font volt a világrekord, amelyet a Juventus fizetett Roberto Baggióért.
A Dunkerque természetesen nem tudott félmilliót adni Bosmanért, akinek a bérét ezután 75 százalékkal csökkentette a Liége, így a játékos patthelyzetbe került. És a bírósághoz fordult.
Ötévnyi pereskedés után érte el a célját, amikor 1995-ben kihirdették, hogy a szerződésük lejártával a labdarúgók szabadon igazolhatóvá válnak. Ennek azóta az összes futballista haszonélvezője, emiatt szabadultak el a fizetések annyira, hogy a Forbes toplistája szerint Lionel Messi például évi 72 millió dolláros bért kap a Barcelonától, Cristiano Ronaldo pedig hatvanmilliót a Juventustól. Ehhez képest tényleg szerény jutaléknak tűnik az a havi kétezer euró, amelyet a játékosok szakszervezete, a FIFPro hálából ad Bosmannak. Szüksége van rá, ugyanis a bírósági ítélettel lényegében véget ért a pályafutása.
– A labdarúgóknak a boldogságot, nekem személy szerint a kudarcot jelentette az elmúlt huszonöt év – jelentette ki az 56 éves Bosman a belga Sporzának adott interjúban. – Hiába nyertem a bíróságon 1995-ben, utána keményen megfizettem az árát.
