„Tessék parancsolni, én vagyok!” – reagált a telefonba derűsen szombaton kora délelőtt Détári Lajos, amikor a Nemzeti Sport azzal hívta fel, hogy az eddigi utolsó magyar világbajnoki gólszerzőt keresik. Ám a kolléga jó kedve gyorsan tovaszállt, amikor a korábbi klasszisnak elmondta, hogy a 2022-es katari világbajnokság selejtezőcsoportjainak hétfői sorsolása kapcsán az 1986-os mexikói kvalifikációról is kérdezné.
„Köszönöm a megkeresést, de a múlt már nem érdekel, nem foglalkozom vele. És a jelennel sem. Az időjárástól kezdve a zenén át bármiről szívesen beszélek, ám a futballról nem. Kérem, fogadja ezt el” – mondta a korábbi 61-szeres válogatott klasszis.
Détári kérését tiszteletben tartva a Nemzeti Sportnál fellapozták az önéletrajzi könyvét, mivel abban külön fejezetet szentelt a kijutásnak, illetve a magyar válogatott 34 esztendővel ezelőtti, egyben legutóbbi világbajnoki részvételének is. A Mezey György szövetségi kapitány vezette együttesnek Hollandia, Ausztria és Ciprus volt az ellenfele a csoportküzdelmek során – de innen vegye át a szót Détári Lajos.
„Nem volt elvárás velünk szemben a továbbjutás kiharcolása, de mi azzal a céllal vágtunk neki a nagy kalandnak, hogy legalább a rájátszást érő második helyre odaérjünk. Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy Hollandia a favorit, Ausztriát és Ciprust megelőzhetjük. Ezért is volt óriási jelentősége az első mérkőzésünknek. Egy-két babszem mintha lett volna a hátsónkban a kezdés előtt… Mezey György a maga módján igyekezett levenni a terhet a vállunkról, miközben arra is ügyelt, hogy a meccs előtti órákban csak magunkban legyünk.
Voltak vagy negyvenötezren a lelátón, amikor 1984. szeptember 26-án az osztrákok ellen kifutottunk a Népstadion gyepére. Kezdhettünk volna jobban is: még fél óra sem telt el a meccsből, amikor Walter Schachner előnyhöz juttatta a vendégeket.
Nem sokkal később pedig egyedül vitte a labdát Andrusch Józsira… Ha belövi, 0-2, és akkor nekünk máris lefőtt a kávé. A labda néhány centivel mellé gurult… A szünet után már azt játszottuk, amit Mezey György eltervezett. Nagy Anti, Esterházy Marci és Kardos Józsi góljával fordítottunk, végül simán győztünk. Lehetett volna 4-1 is a vége, mert a hajrában kiléptem ziccerben, eltoltam a labdát Friedrich Koncilia mellett, ám ő buktatott. A nyilvánvaló tizenegyes helyett a világ egyik legjobb bírója, Michel Vautrot továbbot intett, mert szerinte feldobtam magam. Szó sem volt műesésről, de egyszer még Vautrot is hibázhatott…”
