Többfrontos presztízsharc Planicán: pótolják az elmaradt vb-t

Pénteken és szombaton egyéni verseny, vasárnap a csapatviadal zajlik a sírepülő-világbajnokságon. Akár a világcsúcs is megdőlhet Szlovéniában.

Forrás: imago/GEPA

Szokatlan időpontban, viszont hagyományos helyszínen rendezik a sírepülő-világbajnokságot. A világ legrégebbi repülősáncán, az 1936-ban épített – azóta persze többször felújított – planicai létesítményen eredetileg március 19–22. között rendezték volna a viadalt, de akkor a koronavírus-járvány első hulláma miatt törölték. Végül az új téli szezon elején, decemberben kapott helyet.

A sírepülés lényegében a síugrás extrémebb változata, az elugrás és az érkezés nem sokban különbözik a hagyományos normál és nagy sáncokétól, a légmunka viszont kiemelt jelentőségű. Éppen ezért akadnak is repülő specialisták a mindenkori mezőnyben, bár azért a kisebb sáncokon mutatott forma jó jelzés lehet arra nézve, hogy ki nyerheti a sírepülő-világbajnokságot.

Ez alapján az idény eddigi öt világkupa-versenyén osztozó Markus Eisenbichler, Halvor Egner Granerud duót kell a legfőbb favoritokként emlegetni. A német Eisenbichler ráadásul éppen a planicai repülősáncon aratta első vk-sikerét 2019 márciusában (az alábbi videón a győztes ugrás), néhány héttel azután, hogy nagysáncon egyéni és csapatvilágbajnoki címet szerzett. A sírepülő-vb csütörtöki selejtezőjét is ő nyerte, de a norvég Granerud aznapi harmadik helye jelzi, hogy talán erősen fogalmazott a verseny előtt, amikor azt mondta, hogy nem fekszik neki a sánc, amelyen idén megrendezik a sírepülő-világbajnokságot.

Az esélyesek között meg kell még említeni a norvég Robert Johanssont és Daniel-André Tandét. Utóbbi honfitársa, Roar Ljøkelsøy 2006-os sikere óta az első ugró lehet, aki címet véd sírepülő-vb-n. Az előző, Nyizsnyij Tagilban rendezett vk-hétvégét kihagyva rápihent a planicai világbajnokságra a német Karl Geiger, és így tettek a lengyelek legjobbjai is. A 2018-as ezüstérmes Kamil Stoch, a tavalyi négysánc-győztes Dawid Kubacki és Piotr Žyla is esélyes lehet arra, hogy a sírepülő-vb-k történetének első lengyel aranyérmét megszerezze.

Nem önszántából pihent rá a világbajnokságra az osztrák csapat, amelyben az élmenők az elmúlt hetekben átestek a koronavíruson. Azóta Nyizsnyij Tagilban a B csapat tagjai közül is több versenyző tesztje pozitív lett, a legjobbak viszont Planicára visszatértek. A világcsúcstartó Stefan Kraft hátfájdalmai miatt azonban nem vállalta az indulást (ha jobban lesz, a csapatversenyben még segítheti Ausztriát), viszont a csütörtöki selejtezőn Michael Hayböck szállt egyedüliként 240 méter fölé. Tande mellett az osztrákok adják a másik korábbi világbajnokot a mezőnynek, de Gregor Schlierenzauer formája alapján bombameglepetés lenne, ha 2008 után másodszor is aranyérmet nyerne. Nála is rosszabbul járt a 2014-es vb-győztes Severin Freund és a 2016-os aranyérmes Peter Prevc – előbbi a német, utóbbi a hazai szlovén szűk keretbe nem fért be, miután a hivatalos tréningeken négy-négy honfitársuk jobban teljesített náluk.

Lesz-e világcsúcs?

Habár a sírepülés nem olimpiai szám (részben praktikus okokból, mivel a világon jelenleg mindössze öt repülősánc található), presztízsértéke elvitathatatlan, ugyanis ezeken a viadalokon lehet megdönteni a világcsúcsot. A jelenleg érvényes rekordot Stefan Kraft 2017-ben, a norvégiai Vikersundban ugrotta, amikor 253,5 méternél ért földet (lásd az alábbi videón). A mostani mezőnyből Robert Johansson kétszer, Kamil Stoch és Kobajasi Rioju egyszer érte el a 250 méteres álomhatárt.

A világcsúcs nemcsak a versenyzők, hanem a sáncok között is büszkeségi kérdés. 1987 és 2011 között folyamatosan planicai ugrás számított rekordnak, azóta viszont az átépített vikersundi létesítmény szállította a csúcsokat. A szlovén versenyzők egyelőre nem mutatnak jó formát, de Planicán az is örömet okozna, ha a világrekordot visszaszerezné a legendás sánc. Jó szélkörülmények között lehet erre lehetőség, hiszen Kobajasi jelenlegi planicai sáncrekordja mindössze másfél méterrel maradt el Kraft világcsúcsától.

A legjobb harminc versenyző ráadásul négy lehetőséget kap az egyéni versenyen a kiemelkedő ugrásra, legalábbis a versenykiírás alapján. Ugyanakkor utoljára 2010-ben fordult elő, hogy mind a négy sorozatot megrendezték. Azóta két alkalommal kettő, kétszer pedig három ugrás alapján osztották ki az érmeket.