Fotó: Mirkó István
– A csaknem egy év kihagyás után megerőltető lehetett ez a meccsdömping. Hat nap alatt hat mérkőzést játszottak. Mennyire fáradtak el?
– Fejben elfáradtunk, hiszen hatalmas volt a tét. Az elmúlt nyolc hétben tudtuk, hogy január 23-án lesz a legfontosabb mérkőzés, úgyhogy én azóta ezen kattogtam, szombat estére ki is merültem. Fizikálisan kevésbé éreztem fárasztónak, mint mondjuk egy Világliga-döntőt, ahol a legjobb nyolc csapat játszik hat nap alatt hat mérkőzést, itt pedig az Izrael és a Kazahsztán elleni meccseket nem lehet azokhoz mérni. Jó ez a szünnapok nélküli beosztás, így folyamatosan pörgünk, nem állunk meg.
– Megünnepelték a hollandok elleni sikert? Vagy elég volt szombaton az olimpiai kvótát megünnepelni?
– Jobban megünnepeltük a kvóta megszerzését, mint a győzelmet. A döntőre szerintem a holland csapat és mi is iszonyatosan felszabadultunk. A tokiói kvótának sokkal jobban örültünk, mint hogy a hollandokat megvertük, hiszen a döntő már úgymond tét nélküli mérkőzés volt.
– Ez lesz a harmadik olimpiája. Az előző kettőn, szoros bronzmérkőzéseken a negyedik helyet sikerült megszerezni. Fájó emlékként maradt meg?
– Teljesen más a londoni és a riói negyedik hely. Londonban, azt gondolom, talán csoda lett volna, ha mi nyerünk, bár ott is megvolt a lehetőség. Ha hosszabbítás helyett büntetőkön múlt volna, akkor szerintem mi győztünk volna. Rióban a saját hibánk volt, hogy kikaptunk, mi adtuk oda az oroszoknak a bronzérmet. Emiatt az fájóbb, de eltelt azóta öt év, és most itt van a lehetőség, hogy megvalósítsuk minden női vízilabdázó álmát.
– Akkor Tokióban irány a dobogó?
– Egyértelmű, az a cél.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!