A magyar, aki Kevin De Bruyne hangulatingadozását is kezelte

Athénban Rivaldo furikázta edzésre. Isztambulban Hakan Sükür vitte vacsorázni. Budapesten az ő kocsijából lopták el Thibaut Courtois ruháit. Genkben neki volt joga rászólni Kevin De Bruynére. Nem sok magyar labdarúgó volt annyi világsztár csapattársa, mint Tőzsér Dániel, akinek a kislánya születése az Európa-bajnoki szereplésébe kerülhetett. De egymillióból egymilliószor újra megfizetné ezt az árat.

Debrecen 20170818 Labdarúgás 2017 Ősz NBI NB1 OTP Bank Liga Debrecen DVSC Vasas Tőzsér Dániel Fotó: Szabó Miklós Nemzeti Sport Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport

– Sütött róla, hogy extra képességei vannak, gyémántra lelt vele a klub, de nem volt könnyű eset. Hangulatember volt. Ha valaki rosszul szólt hozzá, elment a kedve a játéktól. Ő hozzám képest már egy fiatalabb generáció tagja, én még abba nőttem bele Magyarországon, hogy a fiatalok hozzák-viszik a cuccokat, az idősebbek alá dolgoznak. Emlékszem, volt egy eset, amikor edzésen vittük ki a kaput a pályára, miközben Kevin a kezdőkörben dekázgatott. Odaszóltam neki: Kevin, szerinted nem kellene segíteni? Rám nézett, mondta, hogy nem, és folytatta a dekázást… Csapatkapitányként kezelnem kellett ezeket a helyzeteket, mert nem jó, ha valakivel folyton kivételeznek, akkor sem, ha olyat tud, mint senki más.

Tőzsér Dániel egy genki gólja Kevin De Bruyne passza után:

– Tíz évig folyamatosan külföldön futballozott, és öt különböző klubban lépett pályára. A Genk volt a csúcs?

– Vitathatatlanul a legsikeresebb időszakom volt a belgiumi. A klubvezetés azóta is állandó, és gyakran felemlegetik, hogy amikor aláírtam a csapathoz, azt mondtam, a címekért jöttem. Végül mindent megnyertünk, amit lehetett: bajnokságot, kupát, szuperkupát, és a Bajnokok Ligájába is bejutottunk.

– Mi a baj Olaszországgal? Genkből a Serie A-ba igazolt, amelyben az utóbbi húsz évben egyetlen magyar sem tudta megvetni a lábát. Azt hittük, ön változtat ezen, hiszen jelentős külföldi tapasztalattal, önbizalommal telve került a Genoához. Aztán alig játszott.

– A Serie A-ban nincs türelem, azonnal teljesíteni kell. Nálam a nyelvismeret hiánya okozta a problémát. A Genoánál semmire sem mentem az angollal, nem volt senki a klubnál, aki lefordította volna az edző olasz utasításait. Amikor kiderült, hogy oda igazolok, Genkben egyből elkezdtem olaszul tanulni, de az, hogy meg tudok rendelni egy pizzát és az, hogy megértem, mit várnak el tőlem, két külön kategória. Mire jól megtanultam olaszul, már mehettem is, amerre láttam.

– Az angol másodosztályú Watfordhoz került kölcsönbe, majd a játékjoga átkerült a Parmához, amelyben egy percet sem töltött el. Erre miért volt szükség?

– A városban sem jártam, úgy lettem a Parma játékosa. A Genoa és a Parma között anyagi vita volt, amit az én átigazolásommal rendeztek. Nekem az volt a lényeg, hogy maradhassak a Watfordban, ugyanannyi pénzért, mint addig. A Parma erre rábólintott, ők is egyből kölcsönadtak, a fizetésemet pedig 30-70 százalékban osztották meg.

Akkor még nem sejtettem, hogy a nagyobbik részt bukom, mert a Parma hamarosan csődbe ment. Nem mondanék számokat, de óriási összegtől estem el.

– Cserébe viszont szabadon igazolhatóvá vált, és kézenfekvő lett volna, hogy szerződést kapjon a Premier League-be éppen feljutó Watfordtól 2015-ben. Erre nem került sor. Miért?

– Azért sem bánkódtam a Parma csődje miatt, mert én is azt vártam, hogy hamarosan a Premier League-ben leszek majd. A feljutás idényében én játszottam a legtöbb percet a csapatban, egyetlen meccset hagytam csak ki a bajnokságban. Számítottam a szerződésre, de az elnök másként gondolta. Megköszönt mindent, amit a csapatért tettem, majd közölte, a továbbiakban Premier League-tapasztalattal bíró játékost képzel el a posztomon. Nem volt könnyű megemészteni.

Tőzsér Dániel emlékezetes pillanatai a Watfordban:

– Hamarosan újabb csapás érte, hiszen 2015 őszén kikerült a rá következő évi Eb-re kijutó válogatott keretéből. Dárdai Pálnál alapember volt a selejtezőkön, aztán Bernd Storck kitette a csapatból. Megértette azóta az okát?

– A mai napig nem tudom, hol siklott félre a kapcsolatunk. Bernd Storck kezdetben fontos kérdésekben is kikérte a véleményemet, volt, hogy Debrecenben együtt néztünk meccset. Aztán a Feröer-szigetek elleni hazai selejtező előtt elhagytam a válogatott edzőtáborát, mert Londonban megszületett a második kislányom. Saját költségen utaztam oda-vissza, a meccs napján már újra a csapattal voltam, és mindez a kapitány engedélyével történt. Feröer ellen a félidőben lecserélt, utána mentünk Görögországba, és már hozzám sem szólt, éreztem, hogy valami megváltozott. Többet nem kaptam meghívót.

– Csinálna valamit másképpen?

– Nem, egymillióból egymilliószor ugyanígy döntenék akkor is, ha tudnám, ugyanez lesz a vége. Hihetetlenül fájt, hogy nem lehettem ott az Eb-n, amely óriási siker volt.

A válogatottban játszani mindig nagy megtiszteltetés, de vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben. A kislányom születése kérdés nélkül ilyen volt.

– Harmincegyszer volt válogatott. Reális?

– Nekem a válogatott valahogy mindig kis hiányérzetet jelent. Talán mondhatom, hogy az elmúlt húsz év egyik legtöbbet tapasztalt magyar labdarúgója voltam, mégis voltak, akik nálam sokkal több meccsen játszhattak a válogatottban. De ezt már lezártam.

Tőzsér Dániel ott fejezte be a pályafutását, ahol nevelkedett: Debrecenben. Fotó: MTI

– Genkben későbbi sztárok voltak a csapattársai, de a Galatasarayban mindössze 18 évesen olyan befutott legendákkal edzhetett együtt, mint Hakan Sükür és Hasan Sas, később az AEK Athenban pedig az aranylabdás Rivaldo volt a csapattársa. Hogyan fogadták?

– Törökországban egy évet töltöttem el, pályára nem léptem, de végig az első csapattal edzettem. Ott váltam fiúból férfivá, hiszen addig a szüleimmel éltem Debrecenben, aztán hirtelen egy idegen országban kellett egyedül boldogulnom. Éppen Hakan Sükür és Hasan Sas voltak, akik a szárnyaik alá vettek, többször elvittek magukkal vacsorázni, hogy ne érezzem magam egyedül. Sok jó játékossal játszottam, akiktől rengeteget tanultam, de Rivaldo aranylabdásként valóban kiemelkedik közülük. Athénban csaknem szomszédok voltunk, egy-két utcányira laktunk egymástól. Bár ő nem tudott angolul, én meg nem tudtam portugálul, de jól kijöttünk, sokszor ő vitt edzésre, és szerettük egymásnak passzolgatva a levegőben tartani a labdát.

– A DVSC sportigazgatójaként tudja kamatoztatni a nemzetközi kapcsolatait?

– Több volt csapattársam a futballban dolgozik sportigazgatóként, edzőként vagy más vezetői szerepkörben. Azt szeretném elérni, hogy a Debrecen újra azon a szinten legyen, ahol a szurkolók látni akarják, és akkor egyre inkább bevethetem ezeket a kapcsolatokat a klub érdekében. A labdarúgásban mindenki holnapra akarja a sikert, de ez egy hosszabb folyamat. Az első lépést megtettük azzal, hogy egyből visszajutottunk az NB I-be. Az irány jó, és kitartunk mellette.