Brazília címvédőként jutott el a fináléba, amely már az ötödik olimpiai döntője lesz a nemzetnek – ez új rekord. Olimpiát viszont 2016-ban nyert először a csapat, előtte az 1984-es, az 1988-as és a 2012-es aranycsatában is alulmaradt. Spanyolország a negyedik ötkarikás döntőjére készül: 1920-ban és 2000-ben kikapott, 1992-ben hazai közönség előtt nyert. A helyszín kedves lehetett a brazilok számára, hiszen 2002-ben itt, Yokohamában játszották a világbajnokság döntőjét, amelyen az ő válogatottjuk győzött 2-0-ra Németország ellen.
A két csapat két gólban szegény elődöntőn keresztül jutott el a fináléig, a brazilok egész pontosan gól nélkül, mert tizenegyesekkel ütötték ki az útjukból Mexikót. A spanyolok Japán ellen végeztek 0-0-ra a rendes játékidőben, ám ők nem mentek el a tizenegyespárbajig, Marco Asensio 115. percben lőtt góljával megnyerték a meccset, és készülhettek a döntőre.
Negyedóra elteltével mindkét kapu előtt adódott egy-egy hatalmas helyzet, de az igazi izgalmak több mint fél óra elteltével következtek. A 34. percben Unai Simon árnyékra jött ki, a labda mellé öklözött, és közben ütközött Cunhával. A játékvezető előbb kifelé ítélt szabadrúgást, ám a VAR-szobából szóltak neki, hogy nem stimmel az ítélet, ezért videózott, majd tizenegyest ítélt Brazília javára. A hercehurca négy percet vett igénybe, így Richarlison a 38. percben végezhette el a büntetőt: toporgott kicsit, dobbantott, megtorpant, és ezekkel alaposan megzavarhatta saját magát, mert legalább egy méterrel a kapu jobb oldala mellé durrantott.
Három perccel később sem kedvezett a VAR a spanyoloknak, ekkor a brazil tizenhatoson belül egy kezezést vizsgált, de végül nem talált szabálytalanságot. Még ki sem bosszankodhatták magukat, amikor a brazilok az első félidő hosszabbításának 2. percében vezetést szereztek: Claudinho adta be a labdát balról, kissé mélynek tűnt, de Cucurellát megelőzve Antony megmentette az ötös jobb oldalánál. A labda gyertyaszerűen száll a magasba, az ötös előterében Cunha volt a legéberebb, két védő közt levette, maga elé tette, majd a kapu bal oldalába lőtt – 1-0.
A második játékrész eleje is a címvédőé volt, az 52. percben Rcharlison egy csellel elfektetett egy védőt és Unai Simont is, ám a kapust találta el, akinek a testéről a keresztlécre perdült a labda. Ezután viszont a spanyolok következtek, és ki is egyenlítettek: a 61. percben Soler futott el a jobb szélen, a beadására középen Oyarzabal érkezett két védő szorításában, és 6 méterre a kaputól estében, kapásból a jobb felsőbe küldte a labdát – 1-1.
Az egyenlítést követően látványosan esett az amúgy sem túl magas színvonal, csaknem fél órán át unalmasan telt az idő, a labda többnyire a mezőny közepén járt lábról lábra. A 88. percben a keresztléc viszont megsegítette a brazilokat, B. Gil 19 méteres lövése után vágódott ki róla a labda. Több gól tehát nem esett a rendes játékidőben, jöhetett a hosszabbítás. Ebben a spanyolok mintha a tizenegyesekre spekuláltak volna, Brazília sokkal kezdeményezőbben futballozott, aminek a 108. percben meg is lett a jutalma: spanyol szöglet után kontráznak a brazilok, Malcom kapta a labdát a bal szélen, lefutotta Vallejót, befelé húzott, Unai Simón kilépett ugyan a kapujából, hogy zárja a szöget, lábbal bele is ér a 10 méterről érkező lövésbe, de a sarkáról a bal felső sarokba perdült a labda – 2-1.
A hátralévő időben már nem változott az eredmény: Brazília megvédte a Rióban szerzett címét.
Labdarúgás, olimpiai döntő, férfiak: Brazília–Spanyolország 2-1 (1-0, 1-1, 1-1), Yokohama, Nissan Stadium, jv.: Chris Beats (ausztrál). Gólszerző: Cunha (45+2.), Malcom (108.) illetve Oyarzabal (61.).
Olimpia bajnok: Brazília, 2. Spanyolország, 3. Mexikó, 4. Japán
