Folytatódott a hagyományőrzés

Noha, mint általában, az olimpia előtt megjelentek a valóságtól elrugaszkodott prognózisok, helyesebben inkább vágyak, a végeredménnyel egyáltalán nem lehetünk elégedetlenek. Magyarország hat arany-, hét ezüst- és hét bronzéremmel a tizenötödik helyen végzett a nemzetek rangsorában a XXXII. nyári olim­pián. Egyszerre büszkeségünk és hiányérzetünk forrása lehet, hogy továbbra is a tradicionális sportágakban vagyunk eredményesek, az ötkarikás programba újabban (nem csak Tokióban) bekerült sportágakban – leszámítva Hárspataki Gábor harmadik helyét karatéban – meg sem közelítjük a nemzetközi élmezőnyt.

Elit mezőnyben 

A negyedik Nagy-Britanniát Oroszország (20 arany) és az úszóinak köszönhetően mindig sikeres Ausztrália (17) követi, majd négy európai ország – Hollandia, Németország, Franciaország, Olaszország – következik tíz-tíz arannyal. Az egyesülés óta a németek most szerepeltek a leggyengébben. Újabb négyes holtverseny hét-hét arannyal; ebből a csoportból Kuba és Új-Zéland kisebb meglepetés, de hát Kubának az ökölvívók napjainkban is magabiztosan szállítják a bajnoki címeket (Tokióban négyet), Új-Zéland pedig vizes hatalommá vált, evezésben és kajak-kenuban is (Lisa Carrington révén) három-három aranyat nyert. Magyarország tizenötödik a sorban, és lejjebb is bátran tekinthetünk. Olyan tehetős, pezsgő sportélettel büszkélkedő országok szorultak mögénk, mint a Koreai Köztársaság, Spanyolország, Svédország, Dánia és Norvégia (az egykor dicsőbb napokat élt Finnországnak csak két bronzérem jutott). A környező országok kivétel nélkül mögöttünk végeztek, Lengyelország és Csehország négy-négy arannyal, Szerbia, Horvátország és Szlovénia három-hárommal, Ukrajna, Románia és Szlovákia pedig be kellett érje egy-egy aranyéremmel.

Kiegyensúlyozottan

Öt éve kis túlzással kétszemélyes volt a magyar csapat, Hosszú Katinka és Kozák Danuta három-három aranyat szerzett. Előbbi Tokióba teljesen formán kívül, a zuhanyhíradó szerint egyenesen felkészületlenül érkezett. Ki tudja? A riói három arany és egy ezüst történeti tény, hiba lenne átesni a ló túloldalára és ostorozni Hosszú Katinkát azért, mert Tokióban még érmet sem szerzett. Más megközelítésben bátor tett, hogy vállalta a versenyt a kihívókkal. Nem is a medencében, inkább azon kívül várnánk el tőle kiegyensúlyozottabb szereplést; sztárallűrjei – nem jelenik meg az interjúzónában, az utolsó pillanatban lép vissza egy számtól, „megszökik” a reptérről a hazaérkezéskor – ártanak a népszerűségének. Tokióban úgy fogalmazott, így nem tudja abbahagyni, majd kiderül, hogy harmincegy évesen képes-e belevágni ismét a felkészülésbe.

Kozák Danutát a kelleténél jobban nyomasztotta a teher, hogy történelmi tettet vihet véghez Tokióban. Noha kettesben „csak” harmadik, egyéniben pedig negyedik lett, a négyessel mégiscsak szerzett aranyat is; a neve örökre összeforr Tokióval, hiszen hat bajnoki címmel most már ő az olimpiák legeredményesebb magyar női versenyzője.

Szilágy Áron nevéhez fűződik a másik történelmi siker, hiszen férfi vívó három egyéni aranyat még sohasem szerzett, pedig a konkurencia vívásban is egyre nagyobb. S illik szólni még Hárspataki Gáborról, aki karatében elsőként hozott érmet, egy bronzot. Magyarország aranyat összesen négy (vívás, úszás, kajak-kenu, birkózás), érmet pedig további öt sportágban (cselgáncs, vitorlázás, öttusa, vízilabda, karate) szerzett, s megadta az olimpia ívét, hogy a bronzmeccset megnyerve mindkét vízilabdacsapatunk felfért a dobogóra. A sportági versenyt toronymagasan a kajak-kenusok nyerték három arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal, őket a vívók követik egy-egy arannyal, ezüsttel és bronzzal, az úszók, a birkózók (egyaránt egy-egy arany és ezüst), valamint a vízilabdázók (két bronz) hoztak még több érmet. Hosszú Katinkán kívül legfeljebb még a sportlövők miatt lehet hiányérzetünk.

Nem is fájna a sportlövők állandósuló olimpiai betlije, ha valamelyik új sportágban előretörnénk. Rendben: a baseballt, a softballt, a golfot és szörf­deszkát nem nem nekünk találták ki, de a nagyvonalú állami sporttámogatás mellett BMX-ben, gördeszkában vagy éppen sportmászásban nálunk is felbukkanhatna egy-egy kiválóság. Annál is inkább, mert, lássuk be, a hagyományos sportágaink többsége csupán négyévenként hozza lázba a széles tömegeket.

Igaz, olyankor annál hevesebben. Olimpiai bajnoknak, érmesnek lenni Magyarországon ma is kiváltság. 
 

Megjöttek 

Tegnap este Tokióból hazaérkezett olimpikonjaink utolsó csoportja; a sportolókat és edzőiket a budapesti BOK-csarnokban köszöntötték.
– Ugyanolyan szeretettel fogadják most olimpikonjainkat, ahogyan ők törekedtek arra Tokióban, hogy az ország minden lakosának örömet szerezzenek. Jó volt Tokióban magyarnak lenni! Köszönet ezért a sportolóknak, az edzőik­nek, a kluboknak, a családtagoknak, a szurkolóknak és a magyar kormánynak – fogalmazott Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke a több száz szurkoló előtt rendezett ünnepségen. Az érmesekről és a helyezettekről filmeket vetítettek, majd a színpadon köszöntötték őket.

A tokiói játékok magyar dicsőségtablója
Aranyérmeseink: Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra (kajak-kenu, K–4 500 m), Kopasz Bálint (kajak-kenu, K–1 1000 m), Lőrincz Tamás (birkózás, kötöttfogás, 77 kg), Milák Kristóf (úszás, 200 m pillangó), Szilágyi Áron (férfikard egyéni), Tótka Sándor (kajak-kenu, K–1 200 m). 
Ezüstérmeseink: Berecz Zsombor (vitorlázás, finndingi), Csipes Tamara (kajak-kenu, K-1 500 m), Lőrincz Viktor (birkózás, kötöttfogás, 87 kg), Milák Kristóf (úszás, 100 m pillangó), Rasovszky Kristóf (nyílt vízi úszás, 10 km), Siklósi Gergely (férfipárbajtőr egyéni), Varga Ádám (kajak-kenu, K–1 1000 m). 
Bronzérmeseink: férfikardcsapat (Szilágyi Áron, Decsi Tamás, Szatmári András, Gémesi Csanád), férfi-vízilabdaválogatott (Angyal Dániel, Hárai Balázs, Erdélyi Balázs, Hosnyánszky Norbert, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Nagy Viktor, Pásztor Mátyás, Varga Dénes, Vámos Márton, Vogel Soma, Zalánki Gergő), Hárspataki Gábor (karate, 75 kg), Kozák Danuta, Bodonyi Dóra (kajak-kenu, K–2 500 m), Kovács Sarolta (öttusa), női vízilabda-válogatott (Gangl Edina, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Gyöngyössy Anikó, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Leimeter Dóra, Magyari Alda, Parkes Rebecca, Rybanska Natasa, Szücs Gabriella, Szilágyi Dorottya, Vályi Vanda), Tóth Krisztián (cselgáncs, 90 kg). 

Párizsi szemmel

 A rendhagyó helyzet, a tokiói olimpia elhalasztása újabb rendhagyó helyzetet szült: a következő nyári játékokra csupán három év múlva kerül sor, ami a harmincas éveit taposó több klasszist is kitartásra ösztökélhet. A generációváltás persze így is elkerülhetetlen. Lőrincz Tamás, Berecz Zsombor, Cseh László, Nagy Viktor és Hosnyánszky Norbert hivatalosan is visszavonult (utóbbi csak a válogatottságtól), de – a teljesség igénye nélkül – klasszi­saink közül Hosszú Katinka, Kapás Boglárka, Kozák Danuta, sőt Csipes Tamara, Medveczky Erika, Kárász Anna, Kovács Sarolta, Marosi Ádám, sőt talán Szilágyi Áron párizsi részvétele is bizonytalan. Kik léphetnek a helyükbe? Milák Kristóf állócsillag lehet éveken át, reméljük, kissé zabolázatlan jelleme a sportban újabb eredményekre sarkallja, s ugyanezt mondhatjuk el Kopasz Bálintról, Tótka Sándorról, Varga Ádámról és Siklósi Gergelyről is. S a női hegyikerékpárban 19 évesen negyedikként záró Vas Kata Blankára is nagyon figyelünk majd. Titkon a birkózó Szőke Alextől, az úszó Kós Huberttől, illetve a kenus Adolf Balázstól vártunk jobb szereplést, de az olimpia a kelleténél valószínűleg jobban nyomasztotta őket.