A magyar válogatott előbb Angliát fogadja (szeptember 2.), majd következik a tiranai vendégjáték Albánia ellen (szeptember 5.), végül az Andorra elleni reményeink szerint kötelező hazai győzelem zárja az etapot szeptember 8-án. Az új módi szerinti roppant szoros menetrend, kereken egy hét alatt három mérkőzés. Hol van már a heti kétmeccses, „szerda–szombat” ritmus, tűnődhetnénk, ám a problémát onnan érdemes megközelíteni, hogy ilyen rövid időn belül három találkozót csak egy-egy játékos bír ki, ezért is lényeges a sokat emlegetett rotáció, hogy a válogatott ne csupán kezdőtizenegyből és néhány cseréből álljon.
Az elmúlt másfél év alapján Marco Rossi mestere a keret forgatásának, s rendre úgy hozott jó döntéseket, hogy közben kényes kérdéseket is kellett kezelnie. Mindenekelőtt azt, hogy Dzsudzsák Balázs az NB II-ből, illetve a klubjában mellőzött, sőt rövid időre a keretből is kitett új csapatkapitány, Szalai Ádám bekerülhet-e a válogatottba. Ez már a múlt, az olasz mester kitartott az elvei mellett, Dzsudzsák ezért az Eb-ről is lemaradt, Szalai viszont lényegében feltétlenül élvezte a kapitány bizalmát.
Az új idény új helyzetet teremtett. A Debrecen ismét az első osztályban szerepel, soraiban a 108-szoros válogatottal, aki ráadásul az első négy fordulóban nem csupán két gólja miatt volt a csapat vezére. Dzsudzsák nem felejtett el focizni, láthatóan motivált, korához mérten jó erőben van, s noha 34 évesen nyilván nem túrja fel a pályát egy héten belül három meccsen, ha beleilleszkedik Rossi – nem csupán szakmai alapokon nyugvó – rendszerébe, hasznos tagja lehet a válogatottnak. Ezt a kitételt még finomíthatjuk.
A hangsúly elsősorban nem is a szakmai követelményeken van vele kapcsolatban, sokkal inkább azon, korábbi vezéregyéniségként, csapatkapitányként képes-e beérni alkalmasint a kiegészítő ember szerepével. Ha igen, ott a helye a válogatottban.
Az Izland elleni Eb-pótselejtező előtt elhangzott beszéde alapján nem is kérdéses, hogy a nemzeti csapat szellemiségét elsősorban Szalai Ádám határozza meg, a pályán azonban, nem is vitás, Szoboszlai Dominik a vezér. A huszonegyedik születésnapját majd csak októberben ünneplő középpályás végre egészséges, hosszú várakozás után valósággal berobbant a Bundesligába, a Stuttgart ellen először volt kezdő az RB Leipzigban, s mindjárt két gólt szerzett. Jó hír, hogy Gulácsi Péter és Willi Orbán is kezdett, a lipcsei trió a válogatott gerincét is adhatja.
