Kiss Péter Pál a paralimpia előtt is győzelemre esélyesnek számított K1 200 méteren, a KL1-es – azaz a legkomolyabban sérülteket felsorakoztató – kategóriában. A mindössze tizennyolc évesen már világ- és kétszeres Európa-bajnok kajakos várta magától a sikert, ugyanakkor izgult is a verseny előtt.
– A vb és Eb-k után mindenféleképpen szerettem volna, hogy ez is jól sikerüljön. Persze előre nem mondtuk ki, de nem szerettem volna egy banánhéjon elcsúszni itt a végén – fogalmazott Kiss az MTI-nek.
Erről szó sem volt, Tokióban az előfutam után az esős, hűvös időben rendezett döntőt is nagy fölénnyel, a második helyezett előtt egy bójasor előnnyel nyerte.
– Nem ilyen körülményekre számítottam, hanem napsütésre, meg sokkal melegebbre, egész végig így készültünk a nyáron, úgyhogy ez szerintem egy kicsit visszavetett a teljesítményemben. Illetve volt egy sérülésem, a könyökömnél, amit még a bemelegítésnél is éreztem. Úgyhogy volt izgulás, ráadásul a futam közben többször is megcsúszott a kezem a lapáton. De a jól sikerült rajt után elkaptam a fonalat, és akkor már tudtam, hogy nagy baj nem lehet.
A BHSE kajakosa a nemzetközi szövetség összesítése alapján a sportág legfiatalabb paralimpiai bajnoka lett. Kiss Péter Pál, aki nyolcéves korában a Guillain Barré-szindróma miatt deréktól lefelé lebénult, a magyar küldöttség hetedik aranyát, öszességében pedig tizennegyedik érmét szerezte Tokióban.
