Júniusi, egész pontosan június elsejei emlék. A magyar újságírók nagy számban keltek útra, hogy Saalfeldenben a magyar labdarúgó-válogatott ausztriai edzőtáborának helyszínén első kézből értesüljenek Marco Rossi kerethirdetéséről, egészen lesarkítva arról, Szoboszlai Dominik hét hónap kihagyás után, egyetlen tétmeccs nélkül vajon benne lesz-e az Európa-bajnoki csapatban. Már útközben kitudódott, hogy a húszéves támadó nem épült fel, nem lehet az Eb-n.
Az egész út, sőt maga a kerethirdetés mint esemény, mondhatjuk, ezzel okafogyottá vált, persze mégsem volt haszontalan beleszagolni a válogatott felkészülésének hangulatába. Kiderült ugyanis, hogy a tornára való hangolás nem csak Szoboszlai állapota miatt feszültségekkel terhes.
Marco Rossi a sajtótájékoztató közben derült égből villámcsapásként egyszer csak a következő monológgal szakította meg a csapat és a program ismertetését.
„És olvastam olyan kommenteket, amelyeket egyes – azt kell hogy mondjam – idióták osztottak meg: hogyha Rossi azt mondja, hogy nem győzhetünk, ha nem vagyunk esélyesek Portugália, Franciaország vagy Németország ellen, akkor inkább mondjon le. Hát az ilyen kommentelőnek én azt tudom mondani, hogy Rossi erre azt mondja, hogy mi arra készülünk, hogy legyőzzük a francia, a portugál és a német válogatottat, legalábbis megpróbáljuk a tőlünk telhető legjobb képességeinkkel, de az már egy másik történet, hogy sikerülni fog-e?”

Nem értettük, hogy jön ez ide. Valamirevaló sportember nem foglalkozik a kommentelők arctalan és névtelenségbe burkolózó hadával, erre kiderül, a magyar labdarúgó-válogatott ünnepelt szövetségi kapitányának hangulatát a hivatásos gonoszkodók mérgezik. A környezetében nyilván volt és van elég ember, aki nem csupán klisészerűen, hanem barátilag, a javát akarva többször megmondta már Rossinak valahogy így: ugyan, Marco, engedd már el ezt a kérdést, de a kapitányból mégis újra és újra előtör ez a feszültség.
Csakúgy, mint a „Szalai Ádám-ügy”. Igen, kétségtelen, a válogatott középcsatára egy időben megosztotta a magyar futballtársadalmat – nem csak a rajongókat, még a szakembereket, játékostársakat is. Fölösleges sokadszorra felemlegetni, hogy miért. Ugyanakkor legkésőbb karácsonykor, a nyilvánosságra hozott felejthetetlen videó, Szalai buzdító beszéde óta a józan többség még csak véletlenül sem vonja kétségbe, hogy a csapatkapitányi, sőt szellemi vezéri posztra Szalai Ádámnál alkalmasabb embert keresve sem lehetne találni. Rossi mégis múlhatatlan küldetésének tekinti, hogy rendszeresen a védelmébe vegye a harminchárom éves centert.
A szövetségi kapitányt újabban már nem csupán Szalairól nem tanácsos faggatni. Albániában a találkozó után már attól is kiakadt, hogy nekiszegezték a kérdést: Nikolics Nemanja miért nem játszott?