„A futballban nem mindig kapod meg azt a jutalmat, amit megérdemelnél, és ezt nálunk jobban senki sem tudja” – nyilatkozta a glasgow-i Hampden Parkban 19 éve rendezett döntő után a Leverkusen csalódott edzője, Klaus Topmöller. Igaza volt, azon a meccsen nem érdemelt vereséget a Leverkusen, amely Raúl korai góljára gyorsan válaszolt Lúcio révén, Zidane klasszis megmozdulására viszont már nem tudott, hiába szögezte a kapuja elé a Realt, és harcolt elkeseredetten az egyenlítésért.
Topmöller szavai ugyanakkor nemcsak a BL-ezüstnek szóltak, hanem a Leverkusen teljes 2001–2002-es idényének, amelyben a Bundesligában és a Német Kupában is a második hely lett az övék.
Tizenegy napon belül harmadszor akasztottak ezüstérmet a játékosok nyakába – akkor születtek meg a „Lúzerkusen”, „Vizekusen”, „Neverkusen” gúnynevek nyelvjárástól függően.
A Bayer gyógyszergyár 170 dolgozója levélben kérte a sportegyesület megalapítását 1904-ben, tehát immáron közel 120 éves klubról van szó, amely azonban egy Német Kupa (1993) és UEFA-kupa sikert (1988) leszámítva soha nem nyert semmit. Ellenben a leverkuseni ezüstgyár túlteljesítette a tervet: ötször volt második a Kölnhöz közel eső város klubja a Bundesligában, háromszor a hazai kupában és egyszer ugye a BL-ben is.
Ha a győzelem nem, a jó üzleti érzék mindig is erénye volt a Leverkusennek. A klub átigazolási filozófiájának alappillére, hogy lecsap a viszonylag könnyen megszerezhető, nagy potenciállal bíró játékosokra. Így került a csapathoz a keletnémet Ulf Kirsten is az ország újraegyesítése után, s lett belőle a klub gólrekordere 220 találattal.
A 2002-es csapatban veteránként még ő is ott volt, de tele volt hasonlóan ügyes vételekkel a BL-döntős keret. Úgymint a Kaiserslauterntől fiatalon elcsábított Michael Ballack, az Európában Leverkusenben bemutatkozott Lúció és Emerson, vagy a Real Madrid után második esélyt kapott Zé Roberto.
Ott volt abban a csapatban Zoltan Sebescen is, aki szerbiai magyar felmenőkkel rendelkezik, és Bicskei Bertalan hívta volna a magyar válogatottba. A jobbhátvéd nem zárkózott el ettől, de jelezte, ha van lehetősége bekerülni a német válogatottba, az élvez elsőbbséget nála. Nem sokkal később meg is kapta a német meghívóját, igaz, egy Hollandia elleni meccsen mindössze 45 perc jutott neki a válogatottban, miután két gólt is az ő oldaláról kapott a csapat.
Sebescen a 2002-es BL-döntőn kezdő volt, de a második félidő közepén átadta a helyét Kirstennek, amikor már nagyon kellett volna az újabb egyenlítő gól a Leverkusennek. A manapság a Decathlonnál dolgozó Sebescen a Kickernek így emlékezett vissza arra az időszakra:
Nagyon sok balszerencsénk volt abban az idényben, de kétségkívül a klub történetének egyik legnagyszerűbb éve volt.
Ami a 2002-es balszerencsét illeti, bizonyos szempontból a BL-döntőnél is fájóbb lehetett, ahogy a német bajnoki címet elveszítették. Amikor már csak három mérkőzés volt hátra, Lisztes Krisztián lökte a mélybe a 24. forduló óta éllovas Leverkusent, ugyanis a Werder Bremen az ő nagy góljának is köszönhetően 2-1-re legyőzte a piros-fekete csapatot, amely utána Nürnbergben is kikapott 1-0-ra.
Így lett két forduló alatt az ötpontos előnyből egypontos hátrány a Dortmunddal szemben, amely célba is ért az első helyen.
A magyarok ellen azért szebb élményei is lehetnek Leverkusen-drukkereknek. A német klub eddig egyszer nézett szembe NB I-es ellenféllel, és 1994-ben az UEFA-kupa második fordulójában otthon 5-0-ra, Budapesten 2-0-ra győzött az Illés Béla és Pisont István fémjelezte Honvéd ellen. Nem bánnánk, ha a Fradi most ennél nagyobb harcra késztetné a gyógyszergyáriakat.
