Természetes, hogy a Magyar Úszószövetség a pozitívumokat keresi, s valóban elismerésre méltók a statisztikák, amelyek napvilágot láttak a tokiói olimpiai szereplésről. Rekordszámú magyar döntős volt az idei ötkarikás játékokon: kilenc versenyzőnk jutott be a finálékba, plusz két váltó, mindösszesen 13 alkalommal. De amikor ilyen adatokat kell előásni a siker bizonyítékaként, érezni, hogy valami félresiklott.
A sikert sosem kell megmagyarázni, az mindig magától értetődő.
Úszásban a siker mértékegysége az érem. Igazságtalan vagy sem, de a sportág hagyományai tették ilyen magasra a lécet. Konkrétabban az, hogy úszásban 29 olimpiai aranyunk és 76 érmünk van – előbbi a második legtöbb a vívás után, utóbbi a harmadik a kajak-kenu mögé is szorulva. Innen nézve a 2019-es kvangdzsui vb-n a három versenyzőnk négy aranyérme valódi siker volt, a 2020-as olimpia viszont, amelyen egyedül Milák Kristóf állt dobogóra (igaz, ő kétszer), csak mérsékelten az.
Főleg hogy Tokió előtt Sós Csaba szövetségi kapitány sem gondolta egyemberesnek a csapatát. Csakhogy vb-címvédőink közül Hosszú Katinka és Kapás Boglárka elmaradtak a várakozásoktól, rajtuk kívül pedig a többi éremesélyes úszónk, Kenderesi Tamás és Verrasztó Dávid is lecsúszott a dobogóról. Ezúttal olyan meglepetésember sem volt, mint 2004-ben Gyurta Dániel vagy 2016-ban Kenderesi, ugyanis akitől a leginkább várhattunk volna hasonló berobbanást, Kós Hubert a döntőtől is messze elmaradt.
A magyar generációváltás szempontjából a legrosszabbkor rendezték meg a 2020-as olimpiát 2021-ben. Az egy év veszteség hátrányba hozta a harminc felett járó úszóinkat, mindenekelőtt Hosszút, aki saját bevallása szerint tavaly nyáron megvédte volna az olimpiai címeit 200 és 400 vegyesen. A 35 évesen hetedik helyet szerzett Cseh László is többre lehetett volna képes egy évvel korábban, ahogy a 34.-et tipró Verrasztó is. Közülük Cseh már visszavonult, de reálisan a másik kettőre sem tekinthetünk esélyesként 2024-ben – ha kitartanak egyáltalán addig.
Még két hónap sem telt el Tokió óta, máris földrengésszerű változások rázták meg a sportágat.
Milák otthagyta sikeredzőjét, Selmeci Attilát, és a Kapást is felkészítő Virth Balázzsal folytatja. Vakarhatjuk a fejünket, hogy Milák szárnyalása töretlen marad-e, plusz a sokszor renitens zseni érkezése mennyire töri meg a Virth és Kapás között kialakult harmóniát. Tokióból kiindulva két Milák-arannyal számolhatunk Párizsban, de ennek alapfeltétele, hogy Virthtel onnan tudja folytatni, ahol Selmecivel abbahagyta.
Nagy kérdés, hogy a 2024-es olimpián ki érhet oda a dobogóra Milákon kívül. Kapás addigra 31 éves lesz, tőle bravúr lenne a párizsi siker. A Milákhoz hasonlóan edzőt cserélő Kenderesi (Tari Imrét Turós Mátéra váltotta) és a vb-negyedik Késely Ajna (Turi Györgytől Bernek Péterhez került) viszont három év múlva még ereje teljében lesz. Az ő esetükben a váltás inkább lehetőség, mint kockázat, hiszen mindkettejük pályafutása megrekedt, az új impulzus segíthet nekik.
Úszásban három év sok idő, így azt nem tudhatjuk, hogy a párizsi olimpiáig, ami előtt 2022-ben és 2023-ban is rendeznek vb-t, felnőhet-e Milák mellé egy ma még kevésbé ismert tehetség. A 18 éves Kóst a balul sikerült tokiói szereplés miatt nem szabad leírni, míg a Hosszú-utódnak kikiáltott, 17 éves Mihályvári-Farkas Viktória, aki 400 vegyesen hatodik lett, fényes jövő előtt áll. A következő egy-két évben zajlik le a generációváltás, és 2024-re remélhetőleg kitisztul a kép, amelyen egyelőre csak Milák látszik a párizsi dobogón.
