Nem érhette nagy meglepetés Steve Bruce-t, a Newcastle menedzserét, amikor szerdán közölték vele: jó lenne közös megegyezéssel szerződést bontani. Bruce két hete azt mondta, fel van készülve rá, hogy hamarosan meneszthetik, bár hangsúlyozta, folytatni szeretné a munkát. Ugyanakkor, amikor a hónap elején kiderült, hogy létrejöhet a nagy üzlet, azaz egy konzorcium, amely a 430 milliárd dolláros szaúdi állami befektetési alapból (PIF), valamint a PCP Capital Partners és az RB Sports and Media nevű cégekből áll, megszerezte a klub tulajdoni részének a nyolcvan százalékát, azonnal elkezdődtek a találgatások az új menedzser személyéről, azaz egy biztosnak tűnt: az új vezetés nem benne látja a jövőt.
Ez így is lett, a Newcastle United a hivatalos honlapján jelentette be, hogy közös megegyezéssel szerződést bont Steve Bruce-szal, aki több mint két év után hagyja el a klubot, miután a csapatot a mögöttünk hagyott idényekben a 13. és 12. helyre vezette, míg az FA-kupában és angol Ligakupában a legjobb nyolcba. A 60 éves távozó szakember két nyilatkozatot is adott, az egyik szokásos módon udvarias és a megszokott fordulatokkal él:
„Hálás vagyok mindenkinek a Newcastle Unitednél, akik megteremtették a lehetőségét annak, hogy ezt az egyedülálló futballklubot irányíthattam. Szeretnék köszönetet mondani a stábomnak, a játékosaimnak és a kisegítő személyzetemnek a kemény munkájukért. Voltak jó időszakok és mélypontok, de ők a legnehezebb pillanatokban is keményen dolgoztak, és büszkék lehetnek magukra. Ennek a klubnak hihetetlen támogatói vannak, és remélem, az új tulajdonosok lendíteni tudnak a csapaton. Mindenkinek a legjobbakat kívánom!”

A másikat az angol Telegraph idézi, és ebben Steve Bruce sokkal őszintébben gondol vissza a Newcastle-nél töltött időszakra, többek között ezt mondva:
„Amikor két éve ideérkeztem, azt hittem, edzőként már el tudok viselni mindent, de ez az időszak nagyon kemény volt. Éreznem kellett, hogy az emberek azt akarják, kudarcot valljak, folyamatosan azt hajtogatják, úgy is elbukom majd, haszontalan, kövér hülye vagyok, aki csak a helyet foglalja, taktikailag pedig egy káposztafej. Amikor hoztuk az eredményeket, akkor a stílusunkat szemétnek, engem szerencsésnek mondtak. Ennek ellenére próbáltam élvezni a munkát, be akartam bizonyítani, hogy ők tévednek, de állandó harcból állt az életem, és rá kellett döbbennem, történhet bármi, nem tudom megnyerni magamnak a szurkolókat.”