A Sallai család és a Wembley izgalmas története

Negyven évvel azután, hogy a Sallai Sándort is a soraiban tudó magyar válogatott 1-0-ra kikapott a Wembley-ben, a korábbi klasszis unokaöccse büntetőből volt eredményes Anglia ellen. Nem mellesleg: Sallai Roland a 30. válogatottságát tette emlékezetessé a pontot érő góllal. Azért nagybátyjának sem volt oka a kesergésre 1981 őszén: a londoni vereség ellenére Magyarország kijutott a világbajnokságra.

Az akkor 21 éves, még a Debreceni MVSC kötelékébe tartózó Sallai Sándor teljesítményét így értékelte a helyszínről tudósító Borbély Pál és Németh Gyula: – Valójában nem tölthetett be középpályás szerepet, mert minden erejével Keegan semlegesítésére törekedett. Az első párharcok az aranylabdás csatár sikereit hozták, aztán a debreceni játékos fokozatosan levetkőzte lámpalázát és bebizonyította, hogy testőrként a klasszisok életét is megkeseríti.

Negyven év elteltével újra egy Sallai lépett a Wembley szent gyepére, és ha már megadatott neki ez az élmény, góllal tette emlékezetessé 30. válogatottságát.

– Nagyon jó érzés volt gólt szerezni, de nekem ennél is fontosabb az, amit csapatként nyújtottunk – fogalmazott szerényen a 24 éves támadó. – Az elmúlt időszak eredményei arról árulkodtak, hogy gödörbe kerültünk, úgy érzem, az angolok elleni meccsel megkezdtük a visszakapaszkodást. Nem vitás, játékban még sokat kell javulnunk, de ha a folytatásban is az az alázat és szervezettség jellemez minket, mint a Wembley-ben, akkor újra rátalálhatunk a helyes útra.

Ami Sallai Roland címeres mezben elért ötödik gólját illeti, írhatnánk, hogy 11 méterről, senkitől sem zavartatva talált Jordan Pickford kapujába. Na jó, ez így túlzás: mintegy 68 ezer angol drukker fütyült „izomból”, de ez sem zökkentette ki, magabiztosan váltotta gólra a Loic Negóval szemben elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőt.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

– Éreztem magamban annyi önbizalmat, hogy elvállaljam a tizenegyest – mondta az M4 Sportnak Sallai Roland, aki nem feledkezett meg arról sem, hogy március 28-án elhibázott egy büntetőt San Marino ellen. – Legutóbb kihagytam a tizenegyest, most mindenképpen szerettem volna javítani, örülök, hogy sikerült. Azt gondolom, az a fegyelmezettség és alázat, ami az utóbbi egy-két meccsen hiányzott, ezúttal megvolt bennünk. Apait-anyait beleadtunk, szívünket, lelkünket kitettük a pályára, de még mindig nem ott tartunk, ahol szeretnénk. Örültünk, hogy egy pontot elhoztunk Londonból, de ezzel azt a találkozót le is zárhatjuk, innentől fogva nincs más dolgunk, mint a selejtezősorozatot lezáró két novemberi meccsre fókuszálni. A San Marino és a Lengyelország elleni mérkőzés valamelyest már a jövőről szól majd. Ha azt az arcunkat mutatjuk, amelyiket a Wembley-ben, és mellette a szövetségi kapitány utasításait is maradéktalanul betartjuk, szép eredményeket érhetünk el.