– A nyolcvanas évek végén az ismeretlenségből kilépve lett az egyik legtekintélyesebb magyar klub, a Videoton elnöke. Hogyan csöppent bele a magyar futballba?
– Csak hogy pontosan kezdjünk, nemcsak a futball, hanem az összes szakosztály hozzám tartozott. Azt persze azonnal láttam, hogy a futballt le kell választani az egyesületről, és a nyilvánosság elsősorban az ott végzett munka alapján ismert meg. Amúgy pedig a Videoton berlini szervíz és kereskedelmi irodáját vezettem. Egy napon a vezérigazgatónk Moszkvából utazott volna haza, ám Budapest nem fogadta a gépét a rossz időjárás miatt, ezért Berlinben szállt le. Szólt, hogy vacsorázzunk együtt, és ott pendítette meg, rendbe kellene tenni a vállalat klubját, a futballban például a nyolcvanötös UEFA-kupa-döntővel keresett pénz körül sem lehetett mindet tisztán látni.
– Fejest ugrott az ismeretlenbe?
– Mindenkit ismertem a klub vezetői közül, kértem két nap gondolkodási időt, majd igent mondtam. A főnök arra kért, hogy központosítsak, így én vezettem a futballt, a többi szakosztályt, a sportcsarnokot és a többi létesítményt is. Gyorsan megléptük a szükséges szervezeti és személyi átalakításokat, amivel elveszítettem néhány korábbi barátot, ami pedig a futballt illeti, szerencsére építhettünk az utánpótlásunkra, amelyben rengeteg szép reményű fiatal pallérozódott.

– Ugyanakkor azonnal kiderült, hogy ugyan odavitték vezetőedzőnek Kaszás Gábort Siófokról, de a legendás Kovács Ferencnek is élő szerződése volt.
– Tévedés. Tényleg létezett egy szerződés, de azon csak az ő aláírása szerepelt, a klub részéről senki sem szignálta. Tudtam, ez így nagyon méltatlan vele szemben, ezért megegyeztünk, hogy egy évig kapott fizetést, de az edző Kaszás Gábor lett.
– Jól emlékszem, hogy már az első hetekben rengeteg konfliktust vállalt fel, összeveszett több klub vezetőjével, majd különböző reformtervekkel rukkolt elő?
– Tettem a dolgomat, a jelszavam pedig a fegyelem, a szakmai alázat és a fanatizmus volt. A klubvezetőkkel a fővárosi Gong presszóban találkoztam először, ahol egy szurkolótól érkező javaslat volt a fő téma, hogy a döntetlen után a csapatok vívjanak tizenegyespárbajt, s aki azt megnyeri, az kapjon két pontot, a vesztes pedig egyet.
Én felálltam, bemutatkoztam, majd azt mondtam, hogy ez hülyeség. Hólya István, az Újpest magas rangú belügyi tiszt elnöke ki akart oktatni, hogy itt így nem beszélünk, de nem érdekelt. A rendszert bevezették, majd egy év után a klubok eltörölték, mondván, ez hülyeség…