Két és fél hónappal ezelőtt, július 29-én versenyzett legutóbb Hosszú Katinka, aki aznap a huszadik helyen kiesett kétszáz méteres hátúszásban a tokiói olimpián. Előtte 400 vegyesen ötödik, 200 vegyesen hetedik lett, és óriási volt a kontraszt a 2016-os riói játékokhoz képest, amelyen ebben a három számban bajnok volt. Nemcsak a szurkolók voltak csalódottak, ő maga is: „Én így nem tudom abbahagyni az úszást…” – mondta két és fél hónapja.
Aztán eltűnt.
Miközben a világ úszósportjának színe-java már újra versenyzett a rövidpályás világkupa-sorozatban, Hosszú az olaszországi nyaralásáról számolt be a közösségi oldalain. Voltak, akik tudni vélték, hogy rájött, már nem hiányzik neki az úszás, és 32 évesen mégiscsak visszavonul. Szerdán azonban Hosszú cáfolta a híreszteléseket, búcsúról egyelőre szó sincs.
– Másfél hete kezdtem el az edzéseket, és őszintén szólva a legelső csobbanás nem esett jól, mert két hónapot kihagytam. Korábban nem volt egyben ilyen hosszú pihenőm, mert attól féltem, úszni is elfelejtek, ha ennyi ideig kimaradok – jegyezte meg Hosszú Katinka. – Az edzésen úszott idők még messze vannak a céltól, de nagyon élvezem a munkát. Ezért volt szükség arra, hogy kipihenjem magam.
A sikerkorszakában Iron Ladynek becézett úszónő azelőtt folyamatosan edzett és megszállottan versenyzett. Kényszer szülte a változást, 2020-ban a koronavírus-járvány, a bezártság és a versenyek sorozatos elmaradásai gátolták a munkamániáját.
Lehetett hallani véleményeket, amelyek szerint a tokiói olimpia előtt nem talált vissza régi önmagához, nem végezte el a szükséges munkát.
Hosszú épp ellenkezőleg látja: – Úgy gondolom, sikerült lezárnom Tokiót, és most már azt is sejtem, ott miért nem ment az úszás. Az Eb utáni időszakban túledzettem magam, ezért éreztem fáradságot az olimpián, és ezért nem tudtam a maximumot nyújtani.
A májusi Európa-bajnokságon még biztató formát mutatott, a világ akkori, idei legjobb idejével győzött 400 vegyesen, és emiatt Sós Csaba szövetségi kapitány lelkesen készült Tokióra. Úgy fogalmazott, Hosszú Katinkánál van a piros ász, azaz érik a negyedik olimpiai aranya. A további fejlődés azonban elmaradt, sőt Hosszú a 400 vegyes tokiói döntőjében több mint egy másodperccel lassabb volt, mint két hónappal korábban az Eb-n. A visszaesést most tehát túledzettséggel magyarázza.
– Ha arra gondolok, hogy én 4:26-tal lettem olimpiai bajnok Rióban, és kis versenyeken, röhögve úsztam 4:32-t, amivel Tokióban nyerni lehetett, akkor azért belebokszolnék a világba – jelentette ki Katinka. – Mégis azt érzem, hogy az adott körülményekből kihoztam a legtöbbet.
Ma már tudom, mit kellett volna másként csinálni a Covid-helyzetben, de szerencsére már nincs ilyen, vissza tudok térni a megszokott felkészülésemhez.
Idén december 13. és 18. között rendezik a rövidpályás világbajnokságot Abu-Dzabiban, tehát két hónap alatt kellene formába lendülnie szinte a nulláról. Hosszú elárulta, ehhez muszáj versenyeznie, tehát korábban is láthatjuk úszni:
– Már október közepe van, és csak nemrég kezdtem edzeni. Sosem volt olyan világversenyem, amelyre ilyen kevés időm volt felkészülni. Mindenképpen szeretnék a vb előtt versenyezni, mert nekem erre van szükségem ahhoz, hogy jól tudjak teljesíteni. Novemberben a rövidpályás országos bajnokságon és az ISL eindhoveni állomásán is szeretnék elindulni.
Fontos kérdés, hogy milyen stáb segíti a felkészülését. Tokió után Hosszú megvált Nagy Józseftől, aki korábban az olimpiai és világbajnok Mike Barrowman trénere volt. A Kiemelt edzői programban az úszónő párja, az OKJ-s edzői végzettséggel rendelkező Gelencsér Máté kap támogatást utána.
Lapunknak Katinka elárulta, jelenleg kétfős edzői stáb segíti a munkáját: Máté és az ő ugyancsak úszóedző édesapja, Gelencsér András.
– Az első héten volt, hogy csak egyedül mentem az uszodába, mert ilyenkor a kilométereket kell gyűjteni – ecsetelte Hosszú. – Mátéval és az Iron Swim vezetőedzőjével, tehát Máté édesapjával dolgozom, együtt írjuk az edzéstervet, és szívesen fogadom az ötleteiket. Nem stresszelek, próbálom élvezni a folyamatot, hogy minél előbb formába jöjjek.
De mi a cél? A 2024-es olimpia idején Katinka már 35 éves lesz, és azt még ő sem tudja, kitart-e addig. – Párizsra még nem gondolok, most szeretném felhozni magam, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő – felelte.
Az elhíresült tokiói kijelentése, hogy így nem tudja abbahagyni az úszást, nem az olimpiai ötödik és hetedik helyeknek szólt, hanem a kudarcérzetnek. Nagyszerű pályafutást is lehet szépen lezárni érem nélkül, jó példa erre Cseh Lászlóé.
Tokióban szimbolikusan az egész világ meghajolt előtte a kínai Vang Szun képében, aki épp olimpiai bajnok lett Cseh utolsó, hetedik helyen véget ért 200 vegyesén. Csehnek akkor jött el a megfelelő pillanat a tiszteletre méltó búcsúra, ami másként is alakulhatott volna, ha tavaly novemberben, a rossz emlékű ob után hagyja abba. Bár közel állt hozzá, inkább folytatta, legyőzte a kudarcot, és még érem sem kellett hozzá.
– Sokat gondolkodtam, nekem mi lenne a szép végszó, és már kezdem látni, minek a teljesítésével hagynám abba nagyon elégedetten, de ezt most még nem merem kimondani – árulta el Hosszú a kérdésünkre. – Az biztos, hogy még szeretnék úszni és érmeket szerezni.
Könnyű helyzetben vagyok, mert nem olyan dolgot hajtok, amit még nem értem el, tehát ilyen bizonyítási vágy nincs bennem. Élvezni szeretném.
A méltó búcsú a cél, ami megilletné a karrierjét, és amire szüksége is van a Hosszú-imázs életben tartása miatt. Hogy pontosan mi lesz az, még nem tudhatjuk. Lehet arany, lehet érem, lehet szimpla döntő. Már úgysem a helyezés, hanem az időzítés dönti el. A pillanat, amikor majd képes lesz kimondani: én így abba tudom hagyni az úszást…
