– Semmiképpen sem akartunk szakmai könyvet írni, nem az volt a cél, hogy az elolvasása után az illetőnek már alapfokú képesítése legyen. Annak sem láttam sok értelmét, hogy útikönyvszerűen sorra vegyük életem főbb állomásait, úgyhogy próbáltuk úgy ötvözni a szakmát és az emlékeket, hogy mindenki találjon benne érdekességet, muníciót és tanulságot. Az is, aki csak felszínesen ismeri a labdarúgást, és az is, aki esetleg játékvezetőként ténykedik benne – Kassai Viktor ennyit árult el előre a hamarosan megjelenő könyvéről a Nemzeti Sportnak adott interjúban.
A pályafutása legfontosabb eseményének, a 2010-es dél-afrikai világbajnokságot tekinti, hiszen ott robbant be a nemzetközi játékvezetés elitjébe, az akkor nyújtott teljesítményének köszönheti, hogy rábízták 2011-ben a Bajnokok Ligája döntőjét.
– Nagyon fiatalon, harmincöt évesen bízták rám a rangos feladatot, talán az a finálé jelenti a pillanatképet, ami a csúcson készült. Ugyanakkor ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy 2007 és 2019 között a Bajnokok Ligájában negyvenhárom meccs jutott nekem, márpedig tizenhárom éven keresztül nem lehet véletlenül abban a sorozatban lenni. Persze a huszonöt kamerával közvetített meccseken nem mindegyik sikerült úgy, ahogyan szerettük volna, talán kevesebb negatív emlék kapcsolódna a nevünkhöz, ha korábban bevezetik a VAR-t, de ezen kár rágódni.
Kassai ezzel finoman pályafutása legkínosabb meccsére, a 2012-es Európa-bajnokság angol–ukrán csoportmeccsére is utalt, amelyen az ukránoknak nem adott meg egy szabályos gólt, pedig a visszajátszásból tisztán lehetett láni, hogy John Terry a gólvonalon túlról rúgta ki a labdát.
– Természetesen az a hiba is hatással volt a pályafutásunkra, és vállalnunk kellett a következményeket. Az a zajos ügy mindannyiunk karrierjét befolyásolta, de nem törte ketté. Felálltunk belőle, elviseltük a következményeket, és utána Bajnokok Ligája-elődöntőt vezettünk, valamint a 2016 Eb-n is számítottak ránk. Végül úgy hagyhattam abba, hogy a Bajnokok Ligájában vezettem az utolsó nemzetközi meccsemet.
