A Doktor, a Villám meg az ufó immáron ugyanabban a klubban

Ronaldo intette le pályafutása utolsó futamán Valentino Rossit, s Tom Cruise-zal az élen holly­woodi sztárok méltatták a kilencszeres motoros világbajnokot, akinek a neve egybeforrt a MotoGP-vel. Hatását tekintve az olasz csak a korszakos legendákkal említhető egy lapon, akik a mércét jelentik az utókornak. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttük össze az elmúlt tíz évben visszavonult sportágformáló csillagokat, akiknek az egén immáron a „Doktor” is megpihen.

2021. 11. 16. 6:33
MotoGP of Comunitat Valenciana: Race
Valentino Rossi (46) of Italy and Petronas Yamaha SRT in his farewell tributeduring the race of Gran Premio Red Bull de Espaa at at Ricardo Tormo Circuit on November 14, 2021 in Valencia, Spain. (Photo by Jose Breton/Pics Action/NurPhoto) (Photo by Jose Breton / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: AFP/Jose Breton
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tizedik helyezettet még nem ünnepeltek meg annyira, mint Valentino Rossit a MotoGP idényzáróján vasárnap. A futamot a ducatis Francesco Bagnaia nyerte meg, a világbajnoki címet már korábban bebiztosította a francia Fabio Quartararo, de ezúttal a győztesek csak mellékszereplők lehettek. Minden szem a pályafutása utolsó motorversenyét teljesítő Rossira szegeződött Valenciában. A 42 éves olasz befejező köre alatt állva tapsoltak a nézők a lelátókon, a kockás zászlóval pedig a brazilok kétszeres aranylabdás labdarúgója, Ronaldo intette le őt.

Miért pont ő? Rossi kedvenc futballcsapata az Internazionale, amelyben a világbajnok csatár 99 meccsen 59 gólt szerzett. Először 1999-ben találkoztak, amikor Ronaldo egy Inter-mezt ajándékozott Rossinak, aki abban az évben lett bajnok a 250 köbcentis kategóriában. Előtte a 125 köbcentiben is nyert egyszer, majd a királykategóriában, a MotoGP-ben 2001 és 2009 között hétszer volt bajnok. Az összesen kilenc világbajnoki címével a gyorsasági motor legendás alakjává vált.

Valentino Rossi utoljára tizedik lett, de bajnokként ünnepelték. Fotó: AFP/Jose Breton

Miután az utolsó futama után Rossi leszállt a motorról, hírességek búcsúztak tőle. Kis túlzással fél Hollywood leborult a „Doktor” lábai előtt, akit Tom Cruise, Chris Hemsworth és Keanu ­Reeves is méltatott. S nemcsak ők, hanem a sportvilág sztárjai is, beleértve a teniszcsillagokat, Roger Federert és Rafael Nadalt, az F1-es Lewis Hamiltont vagy az olasz futball-világbajnokokat, Gianluigi Buffont és Andrea Pirlót.

Az utóbbi évek már nem az idősödő Rossiról szóltak a MotoGP-ben, idén a bajnokság 18. helyezettjeként zárta le a pályafutását. Búcsúzóul mégis olyan, vagy talán még nagyobb ünneplésben részesült, mintha újra világbajnok lett volna, ami mindent elmond a nagyságáról.

Technikai sportokban az elmúlt tíz évben a Formula–1-től másodjára 2012-ben, s akkor már végleg elköszönő volt hasonló jelentőségű visszavonuló. Ayrton Senna halála után a német lett a száguldó cirkusz arca, a 90-es évek közepén a Benettonnal nyert két világbajnoki címet. Aztán a Ferrarihoz igazolt, amelynek több mint húsz év után az első bajnoka lett 2000-ben.

Zsinórban ötször végzett az élen a Ferrarival, hétszeres világbajnokként vonult vissza először 2006-ban. Négy évvel később, 41 évesen visszatért a Mercedes színeiben, de nem tudta megismételni korábbi eredmé­nyeit, három idény alatt csupán egy verseny után tudott dobogóra állni, a búcsúévadjában.

Schumacher kilenc éve vonult vissza, s nyolc éve alig tudni róla valamit. Fotó: Jens Büttner

Ugyan a legfontosabb rekordjait Hamilton mostanra beállította (vb-címek) vagy megdöntötte (futamgyőzelmek, pole pozíciók), Ross Brawn elmondása szerint a 2013-as síbalesete óta a nyilvánosság elől eltűnt Schumacher sokat tett a mercedeses éveiben azért, hogy a márka – és vele együtt Hamilton – dominanciát tudjon kialakítani. A Formula–1-nek ez idáig 33 különböző világbajnoka volt, de olyan, akinek a neve fogalommá vált, csak néhány – az egyikük kétségkívül Schumacher.

Bár motoron Rossi és autóban Schumacher is száguldozott, a világ le­ggyorsabb emberének a legtöbben Usain Boltot nevezik. 

– Csak egyszer volt lassú, amikor tíz nappal a kiírt időpont után született

 – mondta fiáról Bolt édesanyja. Találó megállapítás, hiszen a jamaicai sprinter nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok.

A Villámnak becézett Bolt 2017-es visszavonulása szebben is elsülhetett volna: élete utolsó versenyén, a 4×100-as váltóban megsérült, a földre rogyott, a távot be sem fejezve búcsúzott. „Valaki azt mondta nekem: Usain, ne aggódj, Muhammad Ali is elbukta az utolsó összecsapását” – idézte fel Bolt önmagát is vigasztalva. Valójában a mai napig verhetetlen: százon (9,58) és kétszázon (19,19) is övé a világrekord, amelyek az atlétika valaha volt legismertebb alakjává tették.

Aki két lábon Bolt, az úszva a földönkívülinek nevezett Michael Phelps volt. 2008. augusztus 17-ig Mark Spitz volt az úszósport legnagyobb alakja az egy olimpián szerzett hét arannyal, aztán jött az amerikai, aki a pekingi játékokon nyolc győzelmet aratott. Azon az olimpián háromszor is ezüstérmes lett mögötte. 

Phelps először 2012-ben vonult vissza, már akkor is 18-szoros olimpiai bajnokként, az újkori játékok történetének legjobbjaként. De aztán négy évvel később visszatért, s Rióban szerzett még öt aranyat, így összességében huszonháromszoros bajnokként akasztotta szögre a sapkát végleg.

A legnagyobb elismerés, amikor az ősi rivális szurkolói éltetnek egy sportolót. Kobe Bryant, a Los Angeles Lakers kosárlabda-legendája rendre fütty­szó kíséretében lépett pályára a nagy ellenfél, a Boston Celtics otthonában. Kivéve 2015. december 31-én, amikor az utolsó idényében utoljára játszott Bostonban. Az akkor 37 éves Bryant az utolsó negyedben szerzett kilenc pontjával 112–104-es győzelemhez segítette a Lakerst, a Celtics-drukkerek mégis hangos ovációval köszöntötték – vagy inkább búcsúztak tőle.

Emlék a tragikusan elhunyt legendának. Fotó: Adam S. Davis

A tavaly januárban, tragikus helikopter-balesetben elhunyt Bryant felnőtt a nagy előd, Michael Jordan szintjére, abban a tekintetben mindenképp, hogy a 2000-es években az általa vezetett Lakers volt az NBA olyan meghatározó csapata, mint a 90-es években a Chicago Bulls. Bryant 2000 és 2010 között öt bajnoki címet szerzett a Lakersszel, egyéni, már-már „jordani” képességeiről pedig sokat elmond, hogy 2006-ban volt egy meccse, amelyen 81 pontot dobott – ez az NBA történetében a második legnagyobb termés Wilt Chamberlain megismételhetetlen, 100 pontos, 1962-es mérkőzése után.

Az eddig említettek területük meghatározó alakjai voltak, de a sportágaik előttük is nézettek voltak. Van azonban olyan is az elmúlt tíz év visszavonuló legendái között, aki főszereplője volt a sportága széles körben népszerűvé válásának. Ő nem más, mint Phil Taylor, aki az első dartsvilágbajnoki címét 1990-ben szerezte, amikor a nyilak dobálásáról a legtöbbeknek a sörszagú kocsmák ugrottak be, nem a sport.

A rekordnak számító 16. vb-győzelmét viszont már oltári show-műsoron aratta Phil „The Power” Taylor a londoni Alexandra Palace-ben, miközben a darts az év végi ünnepnapok egyik legfontosabb sporteseményévé nőtte ki magát. A fejlődés Taylor anyagi lehetőségeiben is megmutatkozott: pályafutása elején fémlemezgyári munkásként, kocsmárosként, majd vécépapírtartókat szerelő szakmunkásként is dolgoznia kellett, amihez képest jelentős kontraszt, hogy a 2018-as visszavonulásáig mintegy kétmilliárd forintot keresett pénzdíjakból.

Magyar legendák 

Az elmúlt tíz évben a magyar sportvilágban is több meghatározó legenda fejezte be a pályafutását, most csak egy-egy idén visszavonult női és férfi sportolót említünk meg, akik nemzetközi mércével is kiemelkedők voltak. 

Görbicz Anitát előbb választották meg a világ legjobb női kézilabdázójának 2005-ben, minthogy egyetlen profi klubja, a Győr világverő csapat lett. Mégis hiába csábították külföldre biankó csekkel, amelyre bármekkora összeget írhatott volna, ő kitartott a folyók városa mellett. Megérte: ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját a klubbal, 1016 góljával ő a sorozat történetének rekordere. 

Cseh László ugyan sosem nyert olimpiát – elsősorban a már említett Phelps miatt –, de jelképes volt, ahogy pályafutása utolsó versenyén, Tokióban a 200 vegyes olimpiai bajnoka, a kínai Vang Sun meghajolt a hetedik helyezett magyar klasszis előtt, akit tavaly minden idők legjobb, nem ötkarikás aranyérmes úszójának választottak meg.

Borítókép: Valentino Rossi a MotoGP idei, valenciai idényzáróján (Fotó: AFP/Jose Breton)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.