Pechesen kezdődött a csütörtöki mérkőzés a Fradinak. Vagy inkább jellemzően. Ćivić hajmeresztő hibát követett el, egyszerű ötméteres passz helyett eladta a labdát, ami után – ismerjük el – Furuhasi mesterien élt a lehetőséggel. A bosnyák balhátvédnek nem a védekezés az erőssége, nem is a gyorsasága, viszont technikás labdarúgó, a hibája egyértelműen az összpontosítás hiánya.
Erre számos egyéb példát is láthattunk a találkozó során. Zubkov ugyan szerencsés góllal egyenlített, de ezen felül nem volt egy értelmes megmozdulása, ráadásul rendre már-már bosszantóan gyenge trükkökkel próbálkozott; Tokmacban ugyan égett a tűz és a bizonyítási vágy, talán jobban is a kelleténél, ismét szinte mindent egyedül akart megoldani, aminek az lett a vége, hogy a skótok harmadik gólja előtt tőle vették el a labdát, miután belefáradt a cselekbe; Somália nemzetközi szinten sajnos már nem üti meg a kellő szintet; Sammy Mmaee eleve nem az a kaliber; Blažič mintha elfáradt volna; Vécsei, ha nem képes a labdabiztosságával és passzaival a csapat hasznára lenni, akkor a nehézkességével inkább a kárára van; Zachariassen azon a poszton, ahol játszik, szürke.
Csütörtökön csupán Laïdouni és Uzuni nyújtott a nemzetközi szintet megütő teljesítményt, de a francia középpályás is inkább csak olykor, a kört tulajdonképpen a megtörhetetlen albán csatárra szűkíthetjük.
Összességében sajnos ismét jobb volt a Celtic, s megérdemelten nyert 3-2-re, megpecsételve a Ferencváros sorsát. A magyar bajnok négy forduló után is nullapontos, s már a harmadik helyezés elérésére sincs esélye a G csoportban. A szurkolók nem tudják ezt megemészteni, már a mérkőzés után „Auf Wiedersehen!” kiáltással követelték Peter Stöger távozását, ami a meccs után még harsányabban megismétlődött, a csapatot pedig kifütyülték.
– Nem kellemes ez a helyzet, de el kell fogadnunk a szurkolók reakcióit. A fiúkon látszott a lelombozottság az öltözőben, ez az eredménynek és a lelátói hangoknak is tulajdonítható, utóbbi az újdonság erejével hatott számukra – mondta a találkozó után az osztrák tréner, s kijelentette, esze ágában sincs lemondani. Majd szakmázott, a következőképpen elemezve a Ferencváros jelenlegi helyzetét:
– A második félidőt jól kezdtük, de sajnos a hibák ezen a szinten megbosszulják magukat. Mind a négy El-meccsünk szoros volt, megvoltak a lehetőségeink, hogy jobb eredményeket érjünk el, de azt is el kell fogadnunk, hogy a csapatnévsor alapján ez a csoport akár a Bajnokok Ligájában is összejöhetett volna, itt mi vagyunk a kis csapat. A Ferencváros számára nagy siker, hogy egymás után a harmadik idényben nemzetközi főtáblán szerepelhet, de a további fejlődéshez idő kell. Amiben leginkább elmaradunk a mostani riválisoktól, az a védekezés és a támadás közötti egyensúly megfelelő megtalálása.
Ezzel az okfejtéssel akár egyet is érthetnénk. Ráadásul Stögernek, miként arról a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón beszélt, annak az elvárásnak is meg kell felelnie, hogy a Fradi támadóbb felfogásban játsszon, mint ahogy azt a Rebrov-korszakban tette.
S itt van a bökkenő, mondhatnánk, a kutya elásva. A Fradi kerete a nyáron látszólag tovább erősödött, hiszen – az alapemberekre szorítkozva – Lovrencsics, Heister, Haratin, Isael és Baturina helyett érkezett Bešić, Lonćar, Čabraja, Zachariassen, Ryan Mmaee, Marin és Gavrić. Az egyenleg, azt mondhatnánk, kedvező.
Csak hogy az újak közül eddig egyedül Ryan Mmaee jelent érdemi erősítést, igaz, az ő formája is ingadozó, a többiek eddig kivétel nélkül csalódást okoznak; igen, az egykori közönségkedvenc Bešić is, aki nem is emlékeztet egykori önmagára.
Inkább csak álom, sem mint reális elvárás – volt – a Fraditól, hogy ezzel a kerettel látványos támadójátékot nyújtva vegye fel a versenyt a Leverkusennel, a Betisszel és a Celtickel.
De Stögert se mentsük fel a felelősség alól. A Ferencváros Leverkusenben még kiválóan helytállt, akár a pontszerzésre is rászolgált volna, a Betis ellen is okozhatott volna bravúrt, aztán gödörbe zuhant.
Mintha elfogyott volna a Rebrovtól örökölt lendület.
Mostantól az immár tét nélküli két El-meccset nem számítva marad az NB I, vasárnap rögvest a kisvárdai rangadó. Stöger többször hangsúlyozta az elmúlt egy hónapban, a csapatától látott teljesítmény a címvédéshez is kevés a magyar bajnokságban. Így igaz. S ne legyenek kétségeink, az itthoni bukdácsolást már a vezetők sem nézik tétlenül. A türelem nagyon gyorsan elfogyhat. Ébresztő! – ahogy régebben a szurkolók skandálták.
Borítókép: Egyedül Uzuni nyújtott nemzetközi szintű teljesítményt a Celtic ellen (Magyar Nemzet/Mirkó István)
