Ezzel az okfejtéssel akár egyet is érthetnénk. Ráadásul Stögernek, miként arról a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón beszélt, annak az elvárásnak is meg kell felelnie, hogy a Fradi támadóbb felfogásban játsszon, mint ahogy azt a Rebrov-korszakban tette.
S itt van a bökkenő, mondhatnánk, a kutya elásva. A Fradi kerete a nyáron látszólag tovább erősödött, hiszen – az alapemberekre szorítkozva – Lovrencsics, Heister, Haratin, Isael és Baturina helyett érkezett Bešić, Lonćar, Čabraja, Zachariassen, Ryan Mmaee, Marin és Gavrić. Az egyenleg, azt mondhatnánk, kedvező.
Csak hogy az újak közül eddig egyedül Ryan Mmaee jelent érdemi erősítést, igaz, az ő formája is ingadozó, a többiek eddig kivétel nélkül csalódást okoznak; igen, az egykori közönségkedvenc Bešić is, aki nem is emlékeztet egykori önmagára.
Inkább csak álom, sem mint reális elvárás – volt – a Fraditól, hogy ezzel a kerettel látványos támadójátékot nyújtva vegye fel a versenyt a Leverkusennel, a Betisszel és a Celtickel.
De Stögert se mentsük fel a felelősség alól. A Ferencváros Leverkusenben még kiválóan helytállt, akár a pontszerzésre is rászolgált volna, a Betis ellen is okozhatott volna bravúrt, aztán gödörbe zuhant.
Mintha elfogyott volna a Rebrovtól örökölt lendület.
Mostantól az immár tét nélküli két El-meccset nem számítva marad az NB I, vasárnap rögvest a kisvárdai rangadó. Stöger többször hangsúlyozta az elmúlt egy hónapban, a csapatától látott teljesítmény a címvédéshez is kevés a magyar bajnokságban. Így igaz. S ne legyenek kétségeink, az itthoni bukdácsolást már a vezetők sem nézik tétlenül. A türelem nagyon gyorsan elfogyhat. Ébresztő! – ahogy régebben a szurkolók skandálták.
Borítókép: Egyedül Uzuni nyújtott nemzetközi szintű teljesítményt a Celtic ellen (Magyar Nemzet/Mirkó István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!