– Öt kimerítő év, és abból másfél kimondottan küzdelmes esztendő áll mögöttem, mégis úgy gondolom, hogy van bennem annyi kitartás és mersz, hogy újabb nagy terveket szőhessek. Tíz évet még szívesen bevállalnék, amibe két olimpia is belesik, számolva azzal is, hogy ez a kalandos út sok lemondással járhat együtt – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a cingár, de rendkívül szívós és ezért strapabíró Bicsák Bence, aki novemberben, igazolva az elismerésre méltó olimpiai eredményét, bronzérmet nyert a triatlonosok világbajnoki versenysorozatának Abu-Dzabiban megrendezett erőpróbáján.
Bence zalaegerszegi földije, a 110 méteres gátfutó országos bajnok Szücs Valdó gimnáziumi osztálytársa volt, amióta pedig Pécsre költözött, a pillangóspecialista olimpiai bronzérmes Kenderesi Tamáshoz hasonlóan a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. hivatásos versenyzője. Mindhárman tagjai voltak a Tokióban szerepelt magyar csapatnak, nevük sorrendjében a 7., a 13. és a 4. helyen végeztek, feltett szándékuk pedig most az, hogy ezeknél is jobbal rukkoljanak ki három év múlva Párizsban.
– Kilencedik éve tartozom a triatlonosok közösségébe, voltak jó és kevésbé jó évadjaim. A legjobbnak a tavalyit nevezném, amikor a világranglistán a tizedik helyre sikerült felkapaszkodnom. Nagyra tartom az ideit is, amire csak legyintenék, ha Tokióban nem sikerül összekapnom magamat, és nem vetem latba mindazt, ami a tartalékom volt. Kisebb-nagyobb kudarcok, még inkább a térdsérülésem elhibázott kezelése után alig néhány héttel az olimpia előtt tudtam elérni azt a formámat, amit már versenyképesnek lehetett nevezni, de még Tokióban sem voltam biztos abban, hogy érdemes-e megméretni magamat – ismerte el a sportoló.
Sokat változott pályafutása alatt, de megmaradt örökmozgónak, aki nehezen marad meg egy helyben.
– Olyan vagyok, mint egy lakásban tartott kutyus, akit este és reggel is le kell vinni az utcára sétálni. A triatlon a világ sportjának egyik legnagyobb kihívása, ezért is neveznek minket vasembereknek. Néha én is elgondolkodom azon, hogy honnan merítek erőt a versenyeken az 1500 méter leúszására, ugyanazzal a lendülettel a 40 kilométeres kerékpárút megtételére, amit aztán pihenő nélkül a 10 kilométeres futás követ. Aki nagymenő, annak ezt a három összefüggő feladatot körülbelül egy óra 45 perc alatt kell megoldania, erejét jól elosztva, illetve abból az utolsó méterekre is tartalékolva.
Nincs még kialakult terve azzal kapcsolatban, hogy visszavonulása után mihez kezd magával, közgazdászként próbál elhelyezkedni, vagy egy teljesen más foglalkozást választ magának.
– Még azt sem tudtam eldönteni, hogy maradok-e a sport vonzáskörében, vagy igyekszem eltávolodni onnan. Nem kizárt, hogy megpróbálok egy kisebb kerékpárboltot megnyitni, ahol szerelés és értékesítés is folyik. A bicikliszerelést már kitanultam, a többi pedig talán jön magától. Egyelőre azonban szinte minden a triatlonról szól az életemben. Van úgy, hogy fiatalnak és frissnek érzem magamat, máskor pedig, mint az idén, öregnek és fáradtnak. A jövőben nem egyetlen nagy cél megvalósítására készülök, hanem sok jól összeszedett teljesítményre, kiegyensúlyozott formára, amire aztán lehet építeni. Ennek az ára, tetszik vagy sem, napi 3-4 edzés, a tűrés és az elhivatottság fenntartása – hangsúlyozta a triatlonos.
Borítókép: Bicsák Bence (Fotó: World Triathlon)
