Az élsport egyik íratlan, gyakran hangoztatott szabálya szerint a sikernek sok apja van, a kudarc mindig árva. Ez utóbbit, a felelősségvállalást tekintve a férfi-kézilabdaválogatott tagjai megcáfolták a tételt: hajlandók szembenézni a problémákkal. A portugálok elleni győztes gól szerzője, Máthé Dominik nem csinált titkot abból, hogy szégyelli magát a csapattal együtt, többek között az Izland elleni sorsdöntő, egy góllal, 31-30-ra elveszített meccsen kihagyott hétméteresére sem keresett felmentést.
– Szégyellem magam, szégyelljük magunkat. Nem ment úgy a játék, ahogy kellett volna, ahogy szerettem volna. Nagyon sajnálom az utolsó hetest. Nem tudom, hogy azon múlt-e, de jó lett volna belőni. Utólag elmondhatjuk, hogy a hollandok elleni meccsen múlott a továbbjutás – mondta a norvég Elverum balkezese, majd különös titokra világított rá. – Volt szó arról, hogy ne ünnepeljek annyit a góljaim után, mint a portugálok ellen, hanem azonnal rohanjak vissza, hogy ne kapjunk gyors gólokat – mondta Máthé.
Bánhidi Bence véleménye Máthéhoz kapcsolódik. Nehéz nem észrevenni, hogy a fiataloknak szóló kritikát a 22 éves átlövőnek címezte.
– A hangulat magával ragadott minket. Ha lehet azt mondani, ez volt az egyik legnagyobb hibánk, kiderült, hogy jó pár fiatal, huszonéves játékosnak túl sok ez a felhajtás, nem tudták ezt kezelni. Mindig a hibáinkból tanulunk, ugyan ez most nem lesz könnyű, de meg kell próbálnunk azt az arcunkat mutatni, amit az elmúlt két évben. A tavalyelőtti Eb-n és a tavalyi vb-n is teljesen más játékot látott tőlünk a közönség – mondta a bokaszalag-sérüléséből épülgető beálló, akit bevallása szerint a szíve vitt ki a pályára Izland ellen. Hozzátette, sokkal nagyobb összpontosítással kellett volna játszani. – Illett volna kihasználnunk azt a helyzetet, hogy húszezer ember többsége nekünk szurkol – fogalmazott a klasszis játékos, a félig sérülten is hat gólig jutó Bánhidi. – Ha ez téma lesz a jövőben, akkor az emberek majd fogják a fejüket, hogy milyen hatalmas lehetőséget szalasztottak el a magyar kézilabdázók.
