Kisebb jubileumot ünnepelt a télen a síugrók legendás viadala: hetvenedik alkalommal rendezték meg a Négysáncversenyt. Igaz, a 2007–2008-as kiírás után másodszor fordult elő, hogy valójában csak három helyszínen versenyeztek a síugrók: az innsbrucki viadalt nem tudták megrendezni a rossz időjárás miatt, így mind a két ausztriai állomást a hagyományos záró helyszínen, Bischofshofenben tartották.
A Négysáncverseny első évtizedeiben úgy tűnt, hogy lehetetlen vállalkozás megnyerni mind a négy versenyt. Az első negyvenkilenc kiírás során hét alkalommal fordult elő, hogy valaki triplázással nyitott, s bár a kiváló kezdés hatszor elég volt a végső sikerhez, a Grand Slam minden egyes alkalommal elmaradt.
Az egyetlen kivétel Kaszaja Jukio volt, aki az 1971–72-es Négysáncverseny első három állomását megnyerte, az utolsón viszont már nem vett részt a japán csapat, inkább a hazai, szapporói olimpiára koncentrált. A Négysáncot sosem nyerte meg a japán ugró, viszont legalább a számítás bejött: Kaszaja hazája első olimpiai bajnoki címét szerezte a sportágban, a japánok pedig normál sáncon kisajátították a teljes dobogót.
Először az ötvenedik, 2001–2002-es Négysáncversenyen fordul elő, hogy valaki elérte a Grand Slamet: a német Sven Hannawald Oberstdorfban, Garmisch-Partenkirchenben, majd a két ausztriai sáncon is nyert. A kuriózumból azóta meglepően reális lehetőséggé vált ez a söprés: a 2017–18-as idényben a lengyel Kamil Stoch, egy évvel később a japán Kobajasi Rjoju hajtotta végre a bravúrt.
Kobajasi idén ismét csúcsformába lendült, s triplázás után várta az utolsó állomást. Mindegyik sikere szoros volt, Garmischban mindössze két tized ponttal előzte meg Markus Eisenbichlert. A példátlan második Grand Slamhez egy siker hiányzott.
A huszonöt éves ugró azonban a második bischofshofeni versenyen lemaradt a dobogóról, csak az ötödik helyen zárt. A történelemírás ebből a szempontból tehát elmaradt, de az összetett győzelem nem forgott veszélyben: Kobajasi lett az első japán síugró, aki másodszor is megnyerte a Négysáncversenyt.
– Nagyon boldog vagyok, hogy enyém lett az Aranysas, bár ebbe az érzésbe most még kis csalódottság is vegyül a Grand Slam elmaradása miatt – értékelt lényegre törően Kobajasi.
Az utolsó állomáson hazai siker született, az osztrák Daniel Huber ráadásul karrierje során először nyert világkupa-viadalt.
Kobajasi az összetett világkupát is vezeti, annak ellenére, hogy koronavírus-fertőzés miatt egy versenyhétvégét kihagyott. S természetesen bízik benne, hogy kiváló formája a februári, pekingi ötkarikás játékokig is kitart.
Négy éve, olimpiai bemutatkozásán Kobajasitól a két egyéni viadalon szerzett hetedik és tizedik hely kellemes meglepetésnek számított. Pekingben ugyanez az eredménysor mérhetetlen csalódást jelentene számára. Síugrásban eddig három japán aranyérem született a téli olimpiák történetében, valamennyi hazai sáncon (egy 1972-ben, Szapporóban, kettő 1998-ban Naganóban).
Kobajasi megszakíthatja ezt a sort, s formája mellett egy különös történelmi párhuzamban is bízhat. Az első két japán, aki egyéni olimpiai bajnok lett – a már említett Kaszaja mellett Funaki Kazujosi (1998) – az ötkarikás sikere idényében a Négysáncverseny első három állomásán nyert, se több, se kevesebb viadalon. Egyelőre Kobajasi megmaradt az elődök ösvényén.
Borítókép: Kobajasi Rjoju a levegőben (Fotó: MTI/AP/Matthias Schrader)
