Gento önfeledten kacagott. Pedig egy nála tizenhárom évvel fiatalabb ember köszörülte rajta a nyelvét, mondhatnánk tréfálkozott rovására, arról nem szólva, hogy öttel kevesebb BEK-győzelmet tudhat a magáénak, mindössze egyet. Gento azonban ezt nem bánta, tényleg jóízűen nevetett, amikor a Golden Foot gáláján Monte-Carlóban az egyik újságíró éppen arról faggatta az írek legendáját, George Bestet, hogy irigyli-e a spanyolt, hogy az hat Bajnokcsapatok Európa-Kupáját (a Bajnokok Ligája elődje) nyert a Real Madriddal, ő pedig csak egyet a Manchester Uniteddel.
– Dehogy irigylem, eszembe sem jut! – felelte mosolyogva a léha playboyként is elhíresült korábbi zseni, majd rámutatott a mellette ülő Gentóra: – Nézzék, milyen csúnya! Neki sohasem lehetett volna Miss World-győztes nő a felesége…
Tény: teljes nevén Francisco Gento López valóban nem a jóképű filmsztárok között lett klasszikus, nem forgolódott szépségkirálynők közelében, de a futballban egyedülálló és egyelőre még mindig érvényes rekordot ért el. Még soha senki nem emelhette magasba győztesként a BEK vagy a BL serlegét annyiszor mint ő, emellett hatszáz mérkőzésén 182 gólt szerzett a Real Madrid játékosaként, tizenkétszer nyert spanyol bajnokságot és kétszer kupát. Van egy másik rekordja is, ezt vasárnapig egyedül tartotta: pályafutása során 23 serleget szerzett a madridiakkal, ezt érte be most a brazil Marcelo a Spanyol Szuperkupa elhódításával, így most ők holtversenyben a klub történetének a legeredményesebb játékosai.
A Racing Sananderből szerződtette őt a Real Madrid 1953-ban. A klub elnöke, Santiago Bernabeu csak kollégáinak a rábeszélésére igazolta le az alacsony szélsőt, aki szerinte jobban illett volna az atlétikai szakosztályba a gyorsasága miatt: Gento 11 másodperc alatt futotta a száz métert labdával – a világcsúcs 9,9 másodperc volt akkor, természetesen labda nélkül… Ám Gento hamar meggyőzte az elnököt, egy év múlva már bajnoki címet ünnepelhetett, amely csupán a harmadik volt a klub történetében. Vele egy időben érkezett Alfredo di Stéfano, egy évvel később Héctor Rial, Raymond Kopa 1956-ban, Emilio Santamaría 1957-ben, Puskás Ferenc 1958-ban csatlakozott a Real Madridhoz, és így folyamatosan alakult a futball történelmének egyik legnagyobb csapata.
