– Sajnos ősszel volt egy fránya balesetem, elestem, még abból lábadozom, de jól vagyok – mondta a Híradó.hu portálnak Keleti Ágnes, aki jó étvággyal és humorral lépett az új esztendőbe.
– Az ő korában már elengedhetetlen a 24 órás felügyelet. Egy nővér és egy házvezetőnő vigyáz rá, rendszeresen jár hozzá gyógytornász és orvos is. A balesete miatt ágyba kényszerült, most azonban már a fotelében is sokat ücsörög. Mivel imád utazni, leggyakrabban utazási videókat és műsorokat néz, persze az imádott torna mellett. Sokat hallgat zenét, szinte mindig szól valamilyen muzsika a lakásban – mesélte a jeles nap előtt Keleti Ágnes közeli barátja és szóvivője, Róth Tamás, aki azt is elárulta: az olimpiai, háromszoros világ és kétszeres Európa-bajnok úszó, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának tagja, Gyurta Dániel, illetve az olimpiai bajnok öttusázó, az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke, Fábián László személyesen is felköszönti a tornásznőt.
– Gyurta Dániel és Fábián László biztosan meglátogatja, egyébként az összejövetelen lesz virág és torta is, mi, a barátok pedig énekköszöntéssel is készülünk neki. Minden résztvevőnek azonban a helyszínen koronavírus-gyorstesztet kell elvégeznie – közölte Róth Tamás.
Keleti Ágnes 1921. január 9-én Klein Ágnes néven született Budapesten. 1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, 1939-ben lett a tornaválogatott tagja, első magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. Zsidó származása miatt azonban eltiltották a versenyzéstől. A második világháború borzalmait és a német megszállás utáni időszakot Juhász Piroska néven, hamis papírokkal Szalkszentmártonban vészelte át. Annak ellenére, hogy korábban évekig nem edzhetett, 1948-ban kijutott a londoni olimpiára, ott végül mégsem szerepelhetett, ugyanis az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett.
Négy évvel később, 31 évesen az 1952-es helsinki olimpián azonban már a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- (csapat) és két bronzérmet (felemás korlát, kéziszercsapat) szerzett. Két évvel később Rómában felemás korláton világbajnokságot nyert, 1956-ban a melbourne-i olimpián pedig karrierje csúcsára ért: talajon, gerendán és felemás korláton, valamint a kéziszercsapattal is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. S ehhez jött még két ezüst (egyéni összetett, csapat). A játékok legeredményesebb versenyzője lett.
