Deák Ferenc pályafutása, miként megannyi kortársáé, kész regény. Állítólag kapusnak készült, ám egyszer egy lövés úgy találta fejen, hogy az eszméletét vesztette, ami után a szülei el akarták tiltani a futballtól. A tehetsége mégis utat tört – csatárként. Fradi Múzeumban tegnap megtartott megnyitón Tobak Csaba, a múzeum igazgatója felidézte, úgy került 1947 nyarán a Szentlőrinci AC-től a Ferencvároshoz, hogy a szurkolók kalapozták össze a nagyobb lakás árát, amely a klubváltás feltétele volt.
Máig világrekorder
Deák Bamba bizony minden pénzt megért. Még a Szentlőrinci AC színeiben az 1945–46-os idényben 34 mérkőzésen máig világrekordot jelentő 66 találattal lett gólkirály. A formálódó nagy Fradi vele együtt lett teljes, ekkor állt össze a legendás tizenegy:
Henni – Rudas, Kispéter, Szabó I. – Kéri, Lakat – Budai, Kocsis S., Deák I., Mészáros J., Czibor.
Ez a csapat hatalmas fölénnyel nyerte meg az 1948–49-es bajnokságot. Harminc mérkőzésből – egy döntetlen és három vereség mellett – 26-ot megnyerve, 11 pontos előnnyel, ennél is emlékezetesebb eredményként 140 rúgott góllal, amelyből Deák egymaga 59 találattal vette ki a részét.
Döbbenetes affér az ÁVH-val
Ez a csapat méltó vetélytársa lehetett volna a Puskás és Bozsik fémjelezte Honvédnak, ha nem szól közbe a hatalom.
Budait, Kocsist és – csepeli kitérővel – Czibort a Honvédhoz, Hennit és Deákot pedig a Dózsához vezényelték. Mindegyik játékosnak megvan a maga története, Deák Ferencé különösen érdekes.
1950 nyarán állítólag Siófokon a Fogas étteremben mulatott, dalolva, fennhangon éltette az akkor már ÉDOSZ-ra átkeresztelt Fradit.
A jelen lévő két ÁVH-tiszt ez szóvá tette, amire Bamba rendelt két fröccsöt és az AVH-sok képébe zúdította.
Az adott korszakot ismerve örülhet annak, hogy élve, csupán annyival megúszta, hogy a Dózsában kellett folytatni a pályafutását. Ott is termelte a gólokat, de már messze nem olyan hatékonyan, mint szeretett csapatában.
A sors fintora, hogy pályafutása végeztével kormányőr lett, s ő az egykori forrófejű ellenzéki Kádár János és Biszku Béla testőre volt. 1998-ban, 78 évesen hunyt el.
A korabeli Ibrahimovic
A Groupama Aréna aulájában megtartott megnyitón Tobak Csaba elmondta: a napot fél 10-kor a Farkasréti temetőben, a kiváló csatár sírjának megkoszorúzásával kezdték. Köszönetet mondott a Puskás Intézet vezetőjének, Balogh Balázsnak, mert a kiállítás a közreműködésükkel jöhetett létre.
Szöllősi György, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke kifejtette: Deák úgy volt minden idők egyik legnagyobb góllövője, hogy a világ igazán mégsem ismeri. Ennek okát két balszerencsés körülményben látja, egyrészt túl fiatal volt ahhoz, hogy a háború előtti nagy generáció, az 1938-ban vb-ezüstérmes válogatott tagja lehetett volna, és kicsit idősebb ahhoz, hogy bekerüljön az Aranycsapatba, amelyben ráadásul akkor világsztárok sora játszott. A másik, hogy amikor a magyar futball erőszakos átalakításával a Kispestből szovjet mintára nagyszerű katonai egyesületet hoztak létre, Deákot a Fradiból Újpestre vezényelték át. Kiemelte: a támadó elképesztő termékenységét és gólérzékenységét jelzi, hogy húsz válogatott meccsen 29 gólt szerzett.
Orosz Pál, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett rá, hogy Deák Bamba Ferenc egygenerációnyi magyar védő önértékelését tette tönkre a mérkőzéseken, és már a 40-es években azt a tekintélyt, karaktert és tudást testesítette meg a pályán, amit ma összefoglalva úgy lehetne hívni, hogy Zlatan Ibrahimovic. Felidézte, hogy labdarúgó-pályafutását kapusként kezdte. Ám egy lövésbe úgy „belenézett”, hogy elájult, majd a szülei örökre el akarták tiltani a játéktól, de később a tehetsége mégis utat tört magának, és kiválóságát mi sem jelzi jobban, minthogy 1997-ben, Münchenben, a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet (IFFHS) gáláján megkapta az Évszázad gólkirálya címet.
A kiállítás a tervek szerint egy hónapon át tekinthető meg a Fradi Múzeum Nagy Béla Stúdiójában.
Borítókép: Deák Ferenc lövésre lendíti a lábát (Fotó: Molnár Edit)
