Világbajnokunk cáfolja a pletykákat, nem válik meg az edzőjétől

Nem mindennapi dolog, ha egy sportoló huszonegy éven át kitart a mestere mellett, más szemszögből nézve az edző ilyen hosszú idő után sem fordít hátat a tanítványának. Olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok súlylökőnk, Márton Anita magától értetődőnek tartja, hogy annak az edzőnek – Eperjesi Lászlónak – az oldalán kell a jövőben is maradnia, aki 2001-ben, kislánykorában megszerettette vele a súlylökést.

Tokio 20210730 Tokio2020 Japán Olimpia Tokio2020 atlétika súlylökés nők Foto Tumbász Hédi TUM Nemzeti Sport a képen Márton Anita

A február végi nyíregyházi fedett pályás országos bajnokságon elért eredményétől teszi függővé a súlylökő Márton Anita, hogy elindul-e a belgrádi „tető alatti” világbajnokságon, vagy ezt a lehetőséget kihagyva inkább a szabadtéri idény kihívásainak igyekszik megfelelni. A szereplés alapvető feltétele a 18,30 méteres nevezési szint elérése, nem kevésbé az is, hogy mennyire érzi magát „harcra késznek” a címvédő, aki 2018-ban 19,62 méteres országos csúccsal lett aranyérmes Birminghamben, és ezzel a magyar atlétika első világbajnoka.

Dupla halasztás

A sportágat kevésbé ismerők csak sejthetik, hogy miért telt el a szokásos két helyett öt esztendő a legutóbbi és a soron következő fedett pályás világbajnokság között. Két évvel a magyar dobóatléta felejthetetlen sikere után a kínai Nanking vette volna át a váltóbotot, de nem tehette. A koronavírus-világjárvány gyors terjedése miatt 2020 januárjában az a kényszerű döntés született, hogy a márciusra tervezett fedett pályás vb-t, ahogy más nagyszabású világversenyekkel együtt a tokiói olimpiát is, egy évvel elhalasztják. Még véget sem ért a 2020-as esztendő, amikor változatlan ok miatt Nanking előtt másodszor is leereszkedett a sorompó. Mivel arról már korábban döntöttek, hogy 2022-ben Belgrád a leendő házigazda, a kínai rendezés terve legközelebb csak 2023-ban valósulhat meg. Amit a „dupla halasztás” után csak kívánni lehet a kitartóan várakozó ázsiaiaknak.

„Hazai pályán” Belgrádban

– Nagy kihívást jelentene számomra, ha Belgrádba visszatérve abban a városban versenyezhetnék, ahol 2017-ben fedett pályás Európa-bajnok lettem, megvédve a két évvel korábban, Prágában kiharcolt első helyemet. Úgy éreztem magamat a belgrádi küzdőtéren, mintha hazai pályán versenyeztem volna. Ott volt velem szinte az egész családom, Szegedről és Békéscsabáról még szurkolói buszt is indítottak, de még abból is profitáltam, hogy Eperjesi László, az edzőm kettős, szerb–magyar állampolgár, akinek a helyi barátai is engem biztattak. Ha valami is meggátolhat a visszatérésben, az a műtött térdem, aminek az állapotára azt kell mondanom, hogy még mindig nem az igazi. Speciális erősítő gyakorlatokkal és gyógytornával igyekszünk ezen változtatni, ennek a hatékonyságától függ, hogy címvédőként elindulhatok-e az idei „téli” világbajnokságon. A végső szót a február végi nyíregyházi országos bajnokság után szeretném kimondani, ha addigra az eredményeim is arra ösztökélnek, hogy hajrá, előre, szíves örömest bevállalom a vb-t –nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a „kismama-világbajnoknő”.

Elválaszthatatlanok az edzőjével, Eperjesi Lászlóval

Tavaly, alig több mint fél évvel kislányának a világrahozatala után Márton Anita nagy bátorságot tanúsítva dobókörbe állt a tokiói olimpián, ahol tulajdonképpen az történt, amire a debreceni országos bajnokság után számítani lehetett. A riói bronzérmesnek a 21. hellyel kellett beérnie, de végtelenül sportszerűen nem arra hivatkozott, hogy a balesetet szenvedett edzője hosszú hetekre kórházba került, és csak az onnan küldött üzeneteivel segíthette.

– Hallani lehetett olyan hangokat, hogy ez a valóban nehéz időszak talán még töréspróba is lehet a két évtizedes munkánkban, de bennem fel sem merült a váltás gondolata. Tagadhatatlan, hogy olykor voltak nézeteltéréseink, de melyik az a kapcsolat, legyen az sportolói, családi vagy munkahelyi, ahol nincsenek súrlódások, durcáskodások, vagy haragszomrádok. Szerencsénknek mondhatjuk, hogy mi mindig és mindent tisztázni tudtunk egymással, kibeszéltük magunkból a rosszat, nem hagytuk, hogy a viták elmérgesedjenek.

Célkeresztben a müncheni Európa-bajnokság

Függetlenül a fedett pályás idény fejleményeitől, a magyar atlétika első és egyben egyedüli világbajnoka az olimpia utáni esztendőben a müncheni Európa-bajnokságon szeretne a döntőbe jutni és megharcolni egy dobogós helyért.

– Az elmúlt két esztendőben kizárólag a globális járványveszély miatt a világversenyek időpontján és olykor még a helyszínén is gyakran kellett változtatni –folytatta a 33. életévét a napokban betöltött Márton Anita. – Idén aztán kapaszkodhatunk, mert szabadtéren világ- és Európa-bajnokságot is rendeznek, ráadásul időben olyan közel egymáshoz, hogy atléta legyen a talpán, aki mind a két kihívásnak jól meg tud felelni. Nem szeretnék lemaradni a eugene-i vb-ről, mert sokat szeretnék versenyezni és gyakran találkozni a súlylökés legjobbjaival, de mégis a világbajnokság utáni müncheni Európa-bajnokság jelenti számomra azt a versenyt, amit a célkeresztbe állítok. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vb utolsó napját az Eb első versenynapjától mindössze három hét választja el. Amire persze azt is lehet mondani, hogy az atlétika végre új erőre kapott, és nem azon kell keseregni, hogy mi mindenről kell lemondanunk – mondta befejezésül Anita, aki a férjével már most azon töri a fejét, hogy január 31-én milyen születésnapi tortával és ajándékkal lepjék meg Lucát, az egyéves kislányukat.

Borítókép: Márton Anita a tokiói olimpián (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)