– Dabrowski Norbert Egerben volt az edzője. Évekkel ezelőtt azt mondta, hogy a saját útját kell járnia ahhoz, hogy felnőjön. Ott tart ezen az úton, ahol szeretne?
– Dabrowski Norbert indított el az utamon, azóta meg sem álltam, kétévente klubot váltottam. Most három évre írtam alá, úgyhogy lehet, Olaszországban több időt töltök. Recco kifejezetten családbarát környezet; mindenki ismer mindenkit, alig használnak autót, főleg motorokkal közlekednek az emberek – tényleg egy kis mesebeli város! Abszolút el tudnánk itt képzelni a születendő gyermekünk első néhány évét.
– A város nyugalmát mintegy ellenpontozzák a szakmai elvárások.
– Valóban, de hasonló nyomás alatt vízilabdáztam Egerben, Szolnokon és a Ferencvárosban is, szóval hozzászoktam. Magamtól pedig még többet várok. Előfordulhat, hogy a klub elégedett a teljesítményemmel egy háromgólos meccsem után, de ha én úgy érzem, még egy találatot szerezhettem volna, marad bennem kis tüske, és emiatt még többet készülök, hogy a következő alkalommal tudjak javítani. Összességében jófajta egyensúly, hogy a város nyugodt, míg a csapat nagy elvárásoknak megfelelve maximálisan pörög a rengeteg meccs és a sok utazás miatt.
– Milyen hatással lesz a válogatottban betöltött szerepére, hogy a világ legjobbjaival szerepel egy külföldi klubban?
– Az olasz bajnokság sokkal gyorsabb és dinamikusabb, mint a magyar, több lábmunkára van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokat kondizzunk, inkább a dinamikára fekszünk rá az edzéseken. A válogatottban is talán egyfajta előrelépés lehet, hogy dinamikusabban játsszunk – védekezésben, támadásban egyaránt. Célom, hogy Reccóból vezéregyéniségként jöjjek haza az alakuló, fiatal válogatottba, megosszam a tapasztalataimat, és akár példát tudjak mutatni a fiataloknak.
A teljes interjú ITT olvasható el.
Borítókép: Zalánki Gergő remekül érzi magát Reccóban (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)
