Szeles Bálint egyik veséjét két éve el is kellett távolítani, hetek alatt kilenc kilót fogyott, így az amúgy sem robosztus felépítésű gátfutó lesoványodva és legyengülve várakozott a visszatérésének napjára. Ma is megható, hogy Bálint akkoriban kevésbé félt az egészsége megromlásától, mint attól, hogy mivé lesz az élete, ha az atlétikáról le kell mondania.
Pályafutása legnagyobb kihívása előtt áll
Eger tőszomszédságában, a hagyományos zsibvásárairól is ismert Andornaktálya kisközségben él, és onnan jár az edzésekre a gátfutó Szeles Bálint, aki most roppant büszke arra, hogy az egyéni csúcsát jócskán megjavítva teljesítette a belgrádi fedett pályás atlétikai világbajnokság nevezési szintjét. Sportpályafutása eddigi legnagyobb kihívásától alig több mint egy hónap választja el, ám addig a február 26–27-i nyíregyházi „tető alatti” országos bajnokságon is bizonyítania kell, hogy valóban legény-e a gáton…
Amikor február 5-én a BOK-csarnokban a 60 gát lefutása után megtudta, hogy a győztes ideje világbajnoki részvételt jelent, a 23 éves atléta tombolva ünnepelt és olyan örömkiáltásokat hallatott, mint ha ötöse lett a volna a lottón.
Pedig a főnyereményt ezúttal „csak” a 7.69 másodperces ígéretes teljesítménye jelentette.
– Nem tudtam uralkodni magamon, de nem is állt a szándékomban, mert az a futás egyszerre erősítette meg bennem a kitartó munkába vetett hitemet, és azt, hogy az edzéseim mennyisége és minősége is megfelelő. Engem is meglepett, hogy a 7.88-as egyéni csúcsomat miként tudtam először 7.75-re, aztán 7.69 másodpercre javítani, de a nagy fiesztám után sem gondolom azt, hogy ezzel megváltottam volna a világot. Két lábbal a földön maradok, nem veszek vissza a tempóból, hittel és nagy odaadással dolgozom, mert az atlétikától még szebb ajándékokat is szeretnék kapni – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Szeles Bálint, aki az egyetemi tanulmányait Egerben kezdte el, és most sportközgazdásznak készülve Debrecenben folytatja.
Az átlagosnál jóval nehezebb sportolói utat bejárt Szeles Bálint a szabadtéri országos bajnoki „derbiken” 110 gáton már ezüst- és bronzérmet is nyert az Egri Városi Sportklub színeiben, tavaly pedig Szuperliga-győzelmet ünnepelhetett. A világbajnoki bronzérmes és Eb-második helyezett visszavonulása óta idehaza várhatóan újabb nagy csatákat vívhat a Debrecenbe igazolt Szűcs Valdóval, aki az Egyesült Államokban tölti az év nagy részét, ott készül fel, és csak akkor repül haza, ha magyarországi kihívások várnak rá. Ahogy a február 26–27-i „téli” országos bajnokságon, ami inkább Szeles Bálint számára jelent hazai pályát.
Nem kishitű, de nem is elbizakodott
– Tudom, hogy a február végi nyíregyházi fedett pályás ob-n Valdó az esélyesebb, mert akkor az sem fog számítani, hogy az én 7.69-es egyéni csúcsom egyelőre jobb az ő idei legjobb, 7.73-as teljesítményénél. Kapaszkodhatok, ha megközelíti, vagy meg is javítja a 7.56-os legjobbját, de nem vagyok kishitű, ezért nem is könyvelem el előre a papírformát igazoló sorrendet.
A szoros döntő hozná ki mindkettőnkből a jót, vagy inkább a legjobbat, ami akár Baji Balázs 7.53 másodperces országos csúcsának a megközelítését is jelentheti.
Először a magasugrást próbálta ki, a gátfutást kezdetben csak amolyan hobbinak tekintette. Egészen addig, amíg 17 évesen aranyérmes nem lett a korosztályos országos bajnokság gátfutó versenyében. Ekkor még Fejes Péter volt az edzője, akitől nem sokkal később Petrovai József vette át a váltóbotot.
– Több mint negyven év a korkülönbség Józsi bácsi és közöttem, de ez nem érződik az edzések hangulatán. Olyan kiváló a kapcsolatunk, mint ha az apám lenne, érti a tréfát, de ha a munkáról van szó, nem ismer köztes megoldásokat. Engem amúgy sem kell noszogatnia, mert munkamániás sportoló vagyok. Felnézek rá, vele együtt én is büszke vagyok arra, hogy a szövetség őt nevezte ki az ugró- és az összetett versenyszámok szakmai referensének – mondta befejezésül Szeles Bálint, akinek ha egy jót akar edzeni, nemritkán 100 kilométereket kell utaznia, hogy Miskolcon vagy Nyíregyházán igazán jó lehetőségek között gyakorolhasson.
Borítókép: Szeles Bálint egyre jobb időket repeszt (Fotó: Mérei László)
