Amint arról beszámoltunk, a pekingi téli olimpián a rövid pályás gyorskorcsolyázók vegyesváltó-versenyszámában – amely most debütált az ötkarikás játékon – stafétánk egy drámai döntő után bronzérmes lett. A fináléban Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Jászapáti Petra és Kónya Zsófia szerepelt, de a negyeddöntőben lehetőséghez jutott Krueger John-Henry is megkapja majd a bronzérmet a vasárnapi eredményhirdetésnél.
Az első örömszavakról már beszámoltunk, versenyzőink később valamennyien hosszabban is nyilatkoztak a Magyar Országos Korcsolyázószövetség (MOKSZ) honlapján, miként Bánhidi Ákos, a válogatott edzője és menedzsere is.
Liu Shaolin Sándor: – Tudtuk, hogy nem feltétlenül vagyunk olyan erősek, mint a többiek, de jó lehetőségként fogtuk fel ezt a számot. Nem úgy álltunk fel a jégre, hogy ebből érem lesz, csak lépésről lépésre haladtunk. Menet közben próbáltam a lányokat is nyugtatgatni, én pedig szárnyaltam a jégen: már a negyeddöntő után ordítottam az öltözőben, hogy repülök! Ha Zsófit nem rúgják fel, és a második helyen kapjuk meg Ádóval a váltást, benne lehetett volna ebben a döntőben az arany is, de ilyen a short track, üdv ebben a világban! Boldog vagyok, hogy Phjongcshang után bebizonyítottuk, hogy nemcsak a férfiváltó képes jó eredményre, hanem a lányokkal együtt a vegyes váltóban is jók vagyunk.
Liu Shaoang: – Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, de erre a versenyre készültünk négy éven keresztül, itt nincs idő siránkozni meg rápihenni a versenynapokra – vagyunk már akkora klasszisok, hogy ezt megtanultuk kezelni. Persze lehetett volna szebb is ez az érem, de nem mondanám, hogy csalódott vagyok, hiszen ennek a kis országnak minden érem számít. A short track pedig ilyen sportág, a döntőben történtek bármikor elfordulhatnak. Már ez az este sem az ünneplésről szól, hiszen ahogy a kudarcon, úgy a sikeren is túl kell lépni ilyenkor, innentől már csak a vasárnapi edzés és a hétfői versenynap lehet a fókuszban.
Jászapáti Petra: – Az, hogy negyedikként értünk célba, sokk volt a javából – a bírói döntésig. Büszke vagyok a csapatra, mert tényleg beletettünk mindent ebbe a váltóba. Az, hogy egy szerencsétlen eset miatt nem hajrázhattunk, benne van ebben a sportágban, és mutatja, hogy jók vagyunk, hiszen Zsófit nem tudták megelőzni, csak buktatni. De egy bronzérem miatt nem szabad szomorkodni, egy olimpiai bronz miatt kiváltképp nem! És én örülök is neki, ráadásul ez ötünk munkája volt. Ahogy haladtunk előre, az adrenalin is dolgozott bennünk, és szerintem segített az is, hogy minden futamra úgy álltunk fel, ez lesz az utolsó, tegyünk bele mindent.
Kónya Zsófia: – Amikor kiírták, hogy harmadikok vagyunk, olyan öröm fogott el, hogy azt elmondani sem tudom – és egyelőre feldolgozni sem azt, hogy olimpiai bronzérmesek vagyunk. Nem tagadom, az esés miatt van bennem egy kis szomorúság: nem tehettem róla, de akkor is bánt… Petra folyamatosan mondta, hogy zárjam ki, hogy ez egy olimpia, de ez nem ment könnyen, és ez az első futamban látszott is. Viszont nem véletlenül gyakoroltunk sokat a sportpszichológussal, bejött minden, amire készültünk, ezért is tudtam futamról futamra jobban menni. Nagyon-nagyon örülök!
Krueger John-Henry: – Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült érmet szereznünk a csapattal. A társaim befogadtak segítettek az elmúlt négy évben – ez rengeteg energiát adott. Ez egy csapatsiker, de tény, hogy Magyarország volt az, amelyik lehetőséget adott nekem arra, hogy a saját kezembe vehessem a sorsomat. Csakhogy a short trackben sosem mehetsz biztosra, itt tényleg bármi megtörténhet. Annak külön örülök, hogy már az első számban sikeresek voltunk, hiszen én vagyok talán a legrosszabb első versenyes profi, általában borzasztóan szoktam teljesíteni az első napokon. De tényleg minden fejben dől el: ha elfogadod azt, hogy ezen a szinten már mindenki nagyon jó, képes lehet előrébb lépni – nálam is ez történt szombaton.
Bánhidi Ákos: – Két nagy esélyes, Hollandia és Dél-Korea korábban búcsúzott – ez short track, ilyen megesik, velünk is megesett már, és akár itt is megtörténhetett volna, hogy hibázunk. Rendkívül sajnálom őket, ám mégiscsak kedvezett nekünk, hogy a hollandok és a dél-koreaiak kikeveredtek a matekból, s ez további erőfaktorokat hozott elő belőlünk. Persze ha nem rúgnak fel minket a döntőben, ez az érem akár fényesebb is lehetett volna, de én megtalálom az egyensúlyt és a békét ebben a bronzban. Kimondhatatlanul boldog vagyok. Ha a teljesítményünket nézem, abszolút igazságos eredmény született, mérhetetlenül büszke vagyok minden korcsolyázóra, aki szombaton jégre lépett, a stábunk minden tagjára s mindazokra, akik otthon vannak, és az elmúlt években akárcsak egy szalmaszálat keresztbe tettek értünk.
Íme, a döntő:
Borítókép: Liu Shaolin Sándor a jégen sem fogta vissza az érzelmeit (Forrás: Facebook/Magyarock – Olympic Team Hungary)
