Németországban lelt otthonra a magyar futball eltűnt tehetsége

Azon a korosztályos Eb-n fedezte fel a Schalke 04, amelyen Iker Casillas először mutatta meg a kivételes képességeit. Szollár Krisztián a Fradiból került Németországba, a magyar labdarúgás nagy tehetségének tartották, debütált is a Bundesligában, mégsem futotta be a remélt karriert. Mai fejjel tudja, mit kellett volna másként csinálni, de nincs benne keserűség, mert mindent beleadott, és végül megtalálta a helyét az életben. Darmstadt mellett él, egy kereskedelmi cégnél dolgozik, és nem utolsósorban boldog családapa. A nagyobbik fia, Márk is tehetséges, a Mainz utánpótlásában edződik.

53443730 Fotó: Christof Koepsel

Mindkettőt kértük.

– Amikor tizenkilenc évesen, az ifik közül kikerülve profi szerződést ajánlanak, normális, hogy azt hiszed, megkapod az esélyt – kezdett bele. – De minél több idő telt el úgy, hogy mégsem kaptam lehetőséget, csak a második csapatban játszottam, annál inkább szállt el a remény, ám akkor ezt nem így éltem meg, vakon hittem az utolsó pillanatig.

Sorstársából a Bayern kapusedzője lett

Szollár 1999-ben egyike volt annak a négy utánpótlás-játékosnak, aki felkerült a Stevens vezette első csapat keretéhez. Hajnal Tamás, Sergio Pinto és Toni Tapalovic (a Bayern München jelenlegi kapusedzője) volt a másik három. Egyikük sem vetette meg a lábát a Schalkéban, Hajnal és Pinto később, kerülőúton futott be a Bundesligában, Tapalovicnak egy meccs sem jött össze ugyanott.

– Mai fejjel úgy látom, az utolsó két-három évemben már semmi esélyem nem volt a Schalkéban – állapította meg Szollár, aki végül csak 2005-ben távozott a német harmadosztályú Wattenscheidbe. – Korábban el kellett volna mennem, ahogy Tamás és Sergio is tették. A másodosztályban, vagy Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában meg kellett volna erősödni, és akkor lehetett volna visszaút a Bundesligába. Azt gondolom, bennem is bőven megvolt a lehetőség ehhez.

Szollár Krisztián a Bundesligában is viselte a Schalke mezét Fotó: Schalke 04

Szollárnak nem volt menedzsere, magától pedig annyit tudott elérni, hogy kölcsönben szerepelt a Rot-Weiss Essenben egy idényt. – Húszévesen, segítség nélkül ennél többet akkor nem lehetett tenni, de tiszta a lelkiismeretem, mert mindent beleadtam. Nagyon sok munka volt abban, hogy kapcsolatok nélkül, önerőből kikerültünk egy híres német klubhoz, amelytől profi szerződést is kaptunk. Sokat tanultam, amit a mai napig kamatoztatok az életemben.

Nem volt könnyű dolga akkoriban egy utánpótlásból felkerülő fiatalnak a Schalkénál, hiszen a csapat a kétezres évek elején tele volt jó nevű, rutinos játékosokkal, mint Andreas Möller, Ebbe Sand, Olaf Thon, Gerald Asamoah vagy Marc Wilmots, akik össze is zártak.

– A csapat gerincét összekovácsolta az 1997-es UEFA-kupa-győzelem, ami után fiatalként elég nehéz volt belépni az öltözőbe – árulta el Szollár. – Egyáltalán nem fogadtak rosszul minket, de ha odakerülsz melléjük, sokáig ott vagy velük, valamilyen okból mégsem tudod meglépni a következő szintet, akkor óhatatlanul megrekedsz az utánpótlás-játékos szintjén az öltözőben. A csapat tagja vagy, de közben érzed, hogy nem száz százalékig, ez a realitás.

Nem állt meg az élet a futball után

Miután 2005-ben távozott a Schalkétól, Szollár többnyire a német harmad- és negyedosztályban futballozott, de akkor már a sérülések is hátráltatták. – Harmincéves koromban ért véget a pályafutásom, legalábbis az a része, amit annak tartok, amíg a futballból éltem – fogalmazott Krisztián. – A játékot azonban nem tudtam egyik napról a másikra abbahagyni, nekem a foci volt az életem, a mai napig szeretem, ezért amatőrcsapatokban még folytattam, akkor már munka mellett.

A karrierjét Darmstadtban fejezte be, a feleségével egy közeli faluban telepedtek le, két gyermekük született. A pályán kívül is megállta a helyét, már tizenkét éve egy elektronikai alkatrészekkel kereskedő német cégnél dolgozik. 

A futball szeretete pedig megmaradt a Szollár családban, Krisztián nagyobbik fia, Márk a Bundesligában szereplő Mainz U16-os csapatának a tagja.

– Márk tehetségesebb, mint én voltam ugyanennyi idősen – állapította meg Krisztián. – Sokkal technikásabb, ügyesebb két lábbal. Támadó középpályást játszik, jó adottságai vannak, de a szorgalom és az alázat próbáját kell kiállnia, én is kemény munkával jutottam el a Bundesligáig, másként nem is lehet. De nem cél, hogy futballozzon, azért csinálja, mert szereti, vannak más perspektívák is előtte. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem fordul meg a fejemben, milyen lenne, ha neki több adatna meg a Bundesligában, mint nekem, de ez nem szempont. Addig csinálja, amíg kedvet érez hozzá. Ha végül mégis az lesz a célja, hogy megéljen belőle, a tőlem telhető módon segíteni fogom benne, de ez az ő döntése kell hogy legyen.

Borítókép: Szollár Krisztián (jobbra) a Wattenscheid labdarúgójaként a Werder Bremen elleni Német Kupa-meccsen 2005-ben (Fotó: Christof Koepsel/Getty Images)